Beszámolók, aktualitások

Szeptember 3-án reggel 10:00 órakor elstartoltak a legnagyobb bajnokok „Ufóföldén”, avagy Ócsán, hogy megmozgassák minden testrészüket. A rendezvény nagy sikert aratott az indulók körében.

A rendezvény eredményei az alábbi linken találhatóak:
https://korido.hu/2023Ocsafutas_result

Letöltés

Négy éve vesznek már részt UFÓ-k az UB-n, de a 2021. évi NN Ultrabalaton több szempotból is különleges volt. Idén már abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy három csapat, kettő egyéni teljesítő és egy duó beszámolóját tehetejük itt közzé:

Máté Mónika egyéni teljesítő (Porszem a pályán)

Köridő: 30:18:12

Elutazol Balatonfüredre, lefutsz 216 km-t és valaki más jön haza helyetted. Velem ez megtörtént a hétvégén. Mindenkinek szeretettel ajánlom, érdemes kipróbálni.

A történet 10 éves koromban kezdődött az általános iskolában. Gabi néni, a napközis tanítónéni egy házi versenyt hirdetett a 4. osztályos diákok között. Aznap beálltam én is a futók közé és meglepő eredmény született: „a legkitartóbb lány futó: Máté Mónika”. Egész év végéig láttam a nevem a faliújságon az osztályteremben. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire meghatározó élmény lesz ez a nap az egész életemben.

Azóta minden versenyen ezt az érzést keresem, ahogy akkor a fűben futottam a focipálya köröket a kis tornacipőmben.Most hétvégén többször előjött ez a szép emlék és végre eltűntek a kérdések a fejemből. A rajtnál nagyon sírtam és azt kérdezgettem: miért vagyok én itt? Hogy kerültem ide? Hiszen én nem vagyok ide való. Az első maraton azzal telt, hogy ismételgettem: UB egyénit futok. De nem akartam elhinni. Peti kísért a Varga pincészetig, közben persze jókat nevetett a hitetlenkedésemen. Aztán Kriszta vett át egész Keszthelyig (81km). Hatalmas szerencsém volt, mert nem hagyta, hogy belelovaljam magam a „jajj de szarul megyek és utálom az emelkedőket” dumáimba.

Gyuszival Keszthelytől Balatonlelléig egy igazi meglepi szakaszt kaptam. Bújtak elő az ócsai barátok bokrokból, parkolókból. Én meg csak hüledeztem meg bőgtem örömömben.Lellén, gyors cipőcsere, átöltözés után Peti átvett és Szárszón eljött az első komoly holtpont. Csak nevettem rajta, sőt inkább boldog voltam, hogy 135 körül jelentkezett először. Szenvedtem egy picit, aztán nem tudom mi történt, mert innentől egész Siófokig sikerült olyan tempót felvenni, hogy a 4 szakaszon a 99. helyről feljöttem a 21. helyre. Így utólag bevallom, nagy hiba volt elfutni ezt a 4 szakaszt, mert Sóstóra érve szédelegni kezdtem és dadogtam, így aludnom kellett 15 percet a kocsiban. Mondanom sem kell, hogy a 15 perc alvás miatt a 110. szakaszhelyezésre csúsztam vissza. (Tanulság: ha nem muszáj, nem alszunk verseny közben!)Soha ilyen fitten nem ébredtem, mint ez a mini alvás után. Felkaptam a kocsiban hirtelen megtalált kardigánom! a testlámpámra és rohantam Balatonvilágos felé. Krisztáék rohantak utánam a futókabátommal és figyelmeztettek, hogy ünneplő kardigánban nem lesz jó futni, meg talán a lámpát is kívülre kellene tenni, hogy lássanak az autósok. Tudtam, hogy sietnem kell, mert Hanka mondta, hogy szombaton el fog kapni valahol útközben és bizony ott várt Akarattyán, a váltóponton. Szerencsére futottam, amikor meglátott. Kaptam tőle nagy dicséretet és bátorító ölelést. Innentől kezdve tudtam, hogy ez a szombat az én napom lesz. Már tudtam, kiszámoltam, hogy ha innen végig gyalogolnék, akkor is bent lennék szintidőn belül. Persze, nem volt szándékomban gyalogolni, de sajnos az utolsó 20 km nehezen ment. Az utolsó csepp erőmig futottam, küzdöttem. De a legvégére olyan félelmetes fájdalom volt a lábaimban, amit korábban soha nem tapasztaltam. Itt jöttek elő Hanka szavai: amíg nem tapasztalod meg, fogalmad sincs milyen érzés egy 200 km feletti versenyt teljesíteni. Nem lehet összehasonlítani egy 100-as vagy 130-as versennyel. Olyan egyszerűen gondolkoztam eddig, hiszen nyáron az UTT130-on nevetve végig futottam, – nem gondoltam, hogy az UB más lehet.

Hát más volt, nagyon más. De hálás vagyok, hogy megtapasztaltam, mert innentől kezdve a maximum maratont vagy félmaratont futott „megmondó emberektől” kedvesen mosolyogva csak annyit fogok kérdezni: eljössz velem jövőre egy egyéni UltraBalatonra? Mert én jövőre is ott leszek a rajtban. Mert óriási szerencsém van. Mert csodás emberek vesznek körül. Mert ők mind segítik az utamat. Mert a szüleim megtanítottak küzdeni. Mert a Férjem és Lányom mindenben támogat (még ha néha hülyének is néznek, amikor hajnal 4-kor indulok futni). Mert a testvéreim leutaznak Füredre, hogy lássanak sántán, koszosan bőgni. Mert a barátaim másfél napig kísérnek csendesen, miközben a szemükben látom, hogy féltenek. Mert az edzőm feltétel nélkül hisz bennem, akkor is, amikor én már feladnám. Mert csodás futócsapat vesz körül, akiktől egy verseny után annyi üzenetet kapok, hogy megbolondul a telefonom.Mert, mert, mert… egy álom teljesült.

Hálával tartozom edzőimnek a felkészítésért: Haanchee fut /Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző Virág Várdai
Kísérőcsapatomnak az 5*-os támogatásért: Kriszta Hajduné Szaller Gyula Hurka
A kifogástalan frissítésért: Hammer Nutrition Hungary
A családomnak a támogatásért: Gurdicsné Máté Melinda Domonkos Péter Máté Lászlóné

Virág Pál egyéni teljesítő

NN UltraBalaton, 216 km , 26:28:42

1 hét telt el a célbaérkezésem óta, azóta is érzem a Balaton illatát, kicsit talán még mindig ott vagyok, imádom ezt a pezsgő érzést, ez már egy életen át velem marad. Ott hagytam magamból egy kis darabot, én pedig megkaptam azt az élményt amiért mentem.

Nézzük egy kicsit a versenyt.Magabiztosan állok a rajtnál, nem volt bennem kérdés, hogy végig megyek, csak az, hogy mennyi idő alatt. Erre készülök már 2 éve, most kell végig mennem, nem lehet hiába az sok korán kelés, késő estig tartó edzés és az a rengeteg lemondás ami ezzel a sporttal jár.Rajt előtt még találkozás, beszélgetés a futótársakkal/barátokkal.7:05-kor el is rajtolok, az első kb 15 km-en saját magam frissítem, mert a bringás kísérőket a rajt után 25 perccel engedik el, de tudom, hogy utána utána már végig lesz segítségem. Tesóm és Kata jön autóval, Betti pedig a bringán segít.Jól telnek a kilométerek, futom azt a tempót amit elterveztem, a dombos részek is könnyedén mennek. Dél felé kezd egy kicsit melegem lenni, de egy kis arcmosással és a karszáram locsolással teljesen viselhető volt.

Már a Varga pincészetnél járok megvan az 50 km, tesómékkal ez volt a 2. találkozó, gyors frissítés és mentem is tovább. A találkozási pontok előre le lettek írva, kinyomtatva, az is, hogy épp mire lesz akkor szükségem. Ott töltöttük fel a kulacsokat és a zselét, mindig időben ott voltak és adták ami kell. Janival és Szabinával a 113 km-es pont volt megbeszélve, még sötétedés előtt sikerült is odaérni, fejlámpa, öltözés és mehettünk is tovább. Jani itt csatlakozott be egy kis futásra és Betti váltotta Katát a tekerésben.Már lassabban fogytak a kilométerek, de még mindig jól tudtam haladni jöhetnek a hosszú déli partos egyenesek.

160 km környékén elkezdett nagyon fájni és bedagadni a bal bokám, és a jobb lábfejem, nehezen tudtam mozgatni, de igyekeztem nem foglalkozni vele, itt Szabina kísért és próbálta jó sztorikkal elterelni a figyelmem. Nem mondom, hogy mindegyikre emlékszem, de sosem volt csend. Utólag visszagondolva itt megpróbálhattam volna egy zokni, cipőcsere kombót, de nem akartam ezzel húzni az időt. Ez után kezdtem eléggé belassulni és kezdett nehezen menni a futó mozgás, de haladtam tovább, minél előbb célba akartam érni. Kenesénél jártam már, kezdett fogyni az erőm és fejben sem voltam toppon, de szerencse, hogy az a frissítőpont melegétel pont volt. Be is vágtam egy adag krutonos brokkoli krémlevest, nagyon jól esett és erőre is kaptam tőle.Lassan kezdett már feljönni a nap, nagyon vártam, hogy újra világos legyen, akkor épp Jani kísért, így együtt néztük meg romiba a napfelkeltét.

Kicsivel 24 óra futás után már 200 km-nél jártam, tudtam, hogy a következő frissítőponton már várnak a többiek, hogy tiszta felsőt adjanak rám és innentől már tesóm fog bekísérni. Épp az utolsó füredi emelkedőn küzdöttem fel magam, amikor megláttam a szüleimet, nagyon megörültem nekik, tudtam, hogy nagyon aggódnak értem, de már csak egy kicsi van és véget ér ez a hosszú nap. Sokszor gondoltam bele a sötét hideg éjszakába, hogy mennyire felemelő érzés lesz a füredi sétányon futni, és én már ott vagyok, nagyon lassan futok, de futok. Látom a kísérőimet a sétány után, az utolsó 1 km-t együtt futjuk le, el sem hiszem, hogy már ennyire közel vagyok. Még egy körforgalom, ott egy balos és futok fel versenyközpontba. Nyújtom a kezem, az utolsó időmérő csippantás és kész, megcsináltam, folyik a könnyem és hálálkodok a barátaimnak, nélkülük ez nem ment volna. Bemondják a nevem Virág Pál, egyéni teljesítő érkezik, ott vár a célszalagom amiért annyi áldozatot hoztam, amiért ennyit küzdöttem. A magasba emelem és csak sírok, eufória, véget ért a verseny.

Elképesztő ez az érzés, ez az utolsó 1 perc, ami felteszi a koronát a napra és ami a legnehezebb órákban is kihúz a gödörből. Persze az út során is vannak mélységek és magasságok, de ez az utolsó 1 perc, amiért igazán megéri küzdeni, márpedig küzdeni és kitartónak lenni mindig megéri.

Nagyon köszönöm a segítőimnek és az otthoniaknak a sok szurkolást!
Bettina Varga Tamás Virág Katalin Fekete Jani Lakatos Szabina Tóth Nagyon köszönöm a Fit Mánia Stúdió Gyál – Mozgás és Rehabilitáció csapatának azt a sok bébikönnyű erősítő edzést és jógát.Köszönöm futóedzőmnek azt a sok segítséget és tanácsot, Hajnalka Evetovics-Balla Ez még csak az út kezdete!

Szeibert duó

Köridő: 26:09:31

A Mi UltraBalatonunk

Reggel 7:45 órakor rajtoltunk el és indultunk neki a zsinórban 3. kerülésünknek Duó-ban Ketten vágtunk neki : futók voltunk, kísérői voltunk egymásnak, kocsi vezetők és mindent is megoldó sportolók A szüleink 4 nap alatt, amit Mi a Balatonon töltöttünk, ők felváltva vigyáztak kisfiúnkra, Mátéra Így mindenkinek meg volt a dolga 215,7 km volt az idei táv , ami nekünk a feléig nagyon jól ment, nagyon jó helyen tudtunk haladni , majd innentől már jöttek elő a térd és csípőfájdalmak, késő este a fáradtság, álmosság, az egyedül futások sok sok km-en keresztül, ami így unalmas volt és nehéz , de mindenen túl tudtunk lendülni , muszály volt, mert “sietünk” be a célba, hogy szüleimet és Mátét minél hamarabb megölelhessük Sok mélység és magasság van egy ilyen hosszú versenyen, de minden métere megérte, mert ettől is csak jobbak lettünk, jobban megismertük magunkat és egymást is, pedig több mint 17 éve vagyunk egy pár, de el sem tudnám képzelni, hogy ne együtt éljünk meg ilyen csodálatos dolgokat Isteni, fantasztikus érzés volt beérkezni és tudni, hogy megcsináltuk

MEGCSINÁLTUK 3x

Jöjjenek a számok:
-2018: 8 fős Ufós csapattal kerültük meg a tavat
-2019: SzeibertDuo 24 óra 18 perc
-2020: SzeibertDuo 26 óra 48 perc
-2021: SzeibertDuo 26 óra 09 perc
Dóri: 112,04 km Dávid: 103,66 km
Ez volt a Mi UB-nk

Köszönjük szépen Mindenkinek a rengeteg kedves szót és a gratulációkat

UFÓ (8 fős csapat)

Köridő: 22:24:25

Kleczli Kitti:

Minden évszakban csodálatos a Balaton. Az őszi idő tökéletes volt a futáshoz. 8 fős csapatban sikerült teljesíteni a távot. Nekem 24km jutott. Elsőre egy félmaratont mentem, a kedvenc helyemre futottam el. Szigliget-Keszthely 21km, a második egy pici szakasz Balatonmáriafürdőn. Imádtam, örömfutás volt végig.
Köszönöm a csapatnak Halász Éva külön köszönöm, hogy jöttél mellettem bringával.
Köszönöm Mindenkinek a szurkolást!
Marosy Vajk köszönöm hogy jöttél velem, támogattál.

“Ultrabalaton de szeretlek!” – Bereczné Becző Nikoletta:

Élveztem minden percét és csak úgy szárnyaltam és szeltem a kilométerek összesen 30 km-t galoppoztam össze több részletben. Nagyon jól ment. Nagyon jó kis csapatunk van, nagyon sokat nevettünk. (Mondjuk hajnalban majdnem az arcunkra fagyott a mosoly). Szeretem benne h izgulunk h minden váltóponton rendben legyen minden, időben oda érjünk ne h a másikat cserben hagyjuk. Szeretem h mindig mindenki éhes de együtt bátorítsuk a másikat. Remélem UFÓk jövőre ugyan így ugyan itt.

“Az én UBÉm más mint a többi ” – Pekker Róbert

214.6 km 48.6 km 24,5 h

Kezdeném ott hogy minden a terv szerint ment. Pénteken meglátogattuk Máté Mónikát hogy biztassunk bele egy kis jókedvet féltávnál Szállásra érkezés majd egy jóleső alvás után már a rajtközpontban találtuk magunkat.

Reggel 7:00 kor volt a 8 fős csapatrajt miután ez megtörtént mi ketten Zsankával elbúcsúztunk a többiektöl mert indultunk egy balatonkörre. Jol ment voltak nehéz szakaszok voltak könnyebbek volt az hogy még a csapat 30km re volt tőlünk féltávnál aztán végül egy kicsit erőre kaptunk és siklottunk a déliparton.Nagyon büszke vagyok rá hogy végigtekerte, bíztam benne hogy még a futásom elött visszaérünk. Bíztam magamban hogy amit elvállaltam, teljesítem.Mondtam neki nekem az is elég ha lefürdök és visszaérek Füredröl Keneséig ahonnan futni fogok. Visszaértünk!!!.. Bőven 23:17 re

Volt idő még lezuhanyozni, elkészülni, megpihenni és már 1:45 kor indulás volt Balatonkenesére ahol 2:44 kor elrajtoltam (33km) egészen a célig. Ott már vártak bőszen a csapattagok

Köszönöm a csapatnak hogy bíztak bennem!!

Ahogy befutottam egy óra mulva még várt rám 15 km Fűzfőtöl – Alsóörsig A határokat keresni kell, ameddig nem buksz el nem tudod hol vannak, én még nem találtam meg.

Ujjabb kihivás kell, ujjabb őrültség, határokat feszegetni kell!

Köszönöm az élményt köszönöm az UFÓknak!

terepUFÓk (8 fős csapat)

Köridő: 20:42:26

“Jó volt!” Tamás, 1×-es UB teljesítő

“Nagyon jó volt!” Csaba, 2x-es UB teljesítő

“UB2021 Ismét egy csodás, vidám, bulis csapat jött össze. Együtt nevetgéltünk azon,hogy egy darabig 1. helyezettek lehetünk (amíg a gepárdok nem indulnak délután ), élveztük a felvezető biciklis kíséretét, értetlenkedtünk a még ki nem nyitott váltópontokon, frissítőpontokon és a rugalmatlanságon, élveztük a Balaton hűs vízét, a palacsintát, a rántott sajtot, együtt gyönyörködtünk a ködben, a víz felszínén megcsillanó napsugarakban, és együtt vacogtunk éjszaka.” – Kata, 4x-es UB teljesítő

UfóUtánFutó (8 fős csapat)

Köridő: 22:09:04

“Megint körbefutottuk. Megint hatalmas élmény volt. Megint megbeszéltük, hogy soha többet nem jövünk. Jövőre megint itt leszünk…” – Icsó Attila

“Kicsit félve indultam neki, tudtam, hogy az ócsai síksághoz szokott lábaimnak fárasztóak lesznek a balatoni emelkedők. De megfogadtam, hogy nem fogok erőlködni, próbálom élvezni a futást és hálás leszek minden ott töltött pillanatért. Szerettem……. a csodás kis balatoni településeket, gyönyörű házakat… éjszaka futni több kilométert a sötét erdőben, ahol a lámpám volt az egyetlen fényforrás … a hajnali napfényt ahogyan táncolt a Balaton vizén, arannyal festette be előttem a sétányt és melengetett a reggeli befutóm alatt.Köszönöm szépen a csapatomnak a biztatást, szurkolást, a jó hangulatot Köszönöm, hogy ismét én lehettem a befejező ember Köszönöm szépen Nemeshegyi Zoltán, hogy mindig odaértünk pontosan a váltópontokra, volt meleg ruha, étel, ital és megmutattad, hogy jobbra vagy balra kell futnom 33,1 km lett a vége…” – Nemeshegyi Krisztina

Óriási szerencsének köszönhettük a részvételünket – Vágó Szabolcs:

Már a nevezés sem volt egyszerű a rendezvényre, mert csupán 3 perc alatt telt házas lett a rendezvény. A szervezés során a pandémia miatti szigorítások többször áthúzták a forgatókönyvet, de végül egy remek csapatot sikerült összehozni. A nap folyamán egymást segítve és szurkolva sikerült legyőzni az akadályokat és így született egy csodaszép emlékekkel tarkított eseménydús nap.

Vannak olyan hétvégék a csapat életében, ami nem csak a futásról szól. Ez is egy ilyen volt. Sokan hódolnak a bringázásnak is a mindennapokban, van aki igen nagy távokat is leteker. Mi most 18-an arra vállalkoztunk, hogy a Tisza-tavat tekerjük körbe. A nyári UltraTiszató versenyről már ismerjük az útvonalat, a körülményeket és azt is, hogy 65 km a táv. Sarudon találtunk egy remek szállást, ott volt a bázis. Onnan lódultunk neki szombaton ebéd előtt a körnek. Szerencsére csodajó napos időt rendeltünk magunknak, de az erős pofaszél azért nem esett jól. Nem mi bringáztunk egyedül, voltak hasonló bátrak is. Igazán jó dolog, hogy a tó körül sok pihenőt/kocsmát/ találni nyitva, így az evés ivás nem gond sehol sem. Mi is éltünk vele több helyen is. 😊

Az útvonal nagyon szép, bár kissé unalmas gáton halad végig. Egyik oldalon a víz, nádas, madarak, fák, a másikon meg a véderdő. Este 6 körül fejeztük be a kört, csaptunk egy nagy kajálást a tó melletti csárdában, aztán irány haza melegedni és meccset nézni. De erről inkább ne beszéljünk… 😄 Nagyon kellemes szombatot töltöttünk együtt, többen életük legnagyobb távját lebringázva. Akik keresik a kihívásokat és nem zavarja a monoton útvonal, az esetlegesen fájó fenék, vagy a táv hossza, mindenképpen próbálja ki. Köszönöm, hogy ennyien jöttetek és jól is éreztétek magatokat.
Hajrá UFÓ!

Kedves Versenyzők, Szervezőtársak, Ócsaiak!

A tavalyi évben, amikor elmaradt a 6. UFÓ Ócsa futás, félve vágtunk bele az idei szervezésbe, mert az egész első félév bizonytalansággal telt. Azért a háttérben ment a munka, mert bíztunk a csodában, a nyári nyitásban. Szerencsére ez június elején megtörtént, de sok szabály még nem volt ismert. Minden feltételesen volt leegyeztetve, tehát ha lesz verseny akkor hajrá és mindenre fel leszünk készülve, ha mégsem, akkor következmények nélkül törölhető az esemény. Aki eljött és futott nálunk augusztus 22-én az láthatta és érezhette, hogy sikerült majd 3 hónap alatt összerakni a versenyt. De a rövid idő ellenére is sokkal szervezettebben, pontosabban, egyszerűbben zajlott a szervezés, mert az UFÓ csapat az évek alatt nagyon profin beletanult a dologba, a feladatok jórésze delegálva volt és emiatt sokkal átláthatóbbá vált minden mozzanat.Az 5 km-es távon népesebb létszám gyűlt össze mint 2 éve. Nagyon örömteli volt, hogy rengeteg fiatal választotta ezt a távot. Ez sokaknak elérhető távolság, amiért azért küzdeni kell, de egy kis felkészüléssel teljesíthető. A tavaly előtti meleg és az idei covid helyzet éreztette hatását a 10,5 és 21 km-es távokon. Ide most visszafogottabb volt az érdeklődés, de azért 230 fő odaállt a rajtvonal mögé.
A verseny óta eltelt 1 hét alatt érkezett üzenetek, hallomások, beszélgetések alapján a 6. UFÓ Ócsa futás egészen jól sikerült. Kevesebben voltak, mint tavaly előtt, kicsit izgulós volt a nevezés zárása körüli helyzet, de ez ebben a helyzetben elfogadható. Akivel beszéltünk, egytől-egyig dicsérte a hangulatot, a szurkolást, a hivatalos és házi frissítőpontokat. Ahogy éreztem, nem csak a versenyzők érezték jól magukat, hanem a szervező csapat tagjai és a segítők is. Ilyen remek, összetartó, lelkes, szívvel-lélekkel dolgozó csapattal és a nekünk segítő önkéntesekkel adott volt a sikeres rendezés. Köszönettel tartozom az UFÓ csapat minden tevékeny tagjának, a közösségi szolgálatot teljesítő önkénteseknek, a családtagoknak, szponzoroknak, az alternatív frissítőpontokat üzemeltető lakosoknak, szurkolóknak, polgárőröknek, hogy ennyi embernek egy élménnyel teli napot tudtunk biztosítani.

Jövőre? Jöhet a 7.!!

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Támogatóink:
Bánvölgyi család
Bio Fungi Kft.
Borsos Csaba
Cafe+Co
Decathlon
DINPI (Duna Ipoly Nemzeti Park)
Dreher 24
Eatrend
Egressy Gábor Szabadidőközpont
Fotósok: Vura Emese, Bazsó Erzsébet, Esze Tamás, Lugosi Gyula
Gólyafészek Cukrászda
Hammer Hungary /frissítés/
Hunland csoport
Infopartner
Köridő csapata (időmérés)
Leon pékség
Márka üdítő
Mogyi Kft.
Multilog Kft.
NAGÉV Cink Kft.
Natur Aqua
OPKE (Ócsai Polgári Kulturális Egyesület tagjai)
Ócsa Város Önkormányzata
Pelsőczi Rudolf
OIL kút
ÓcsaÓcsa Városi Polgárőrség
Potom Diszkont Ócsa
Ócsai Református Egyházközség
Sarokház Étterem
Spák József
Szabó Tibor
Szabó Ákos
Tesco Ócsa
Zeolit Tüzép

Szeretném bemutatni picit Ócsa tágabb környezetét, egy hosszabb fényképes beszámolón keresztül.
Nekem ez volt első Maratonom.
5 éve futok és egyáltalán nem szerepelt a terveim között ilyen hosszú táv. Néhányszor már futottam 30km felett, de mindig éreztem, hogy feszegetem a határaimat.
Egy spontán ötlet alapján váratlanul eldöntöttem, hogy megcsinálom: január végén tartottunk Ócsán az idei első Yours Truly kihívást, ahol úgy volt megfogalmazva, hogy “bármilyen általatok kedvelt útvonalon fussátok le a távotokat.” Mivel elsősorban terepen szoktam futni, elkezdtem térképen megrajzolni a kedvenc helyeimet és egy-kettőre kirajzolódott egy 39km-es kör. Abban a pillanatban érkezett az ötlet, muszály felkerekíteni Maratonra!
Aztán már csak a megfelelő időpontra kellett várni és mivel a track megvolt már csak le kellett futni.
Az alkalom pedig a Farsangi Vágta volt.
Egyedül nem szerettem volna nekivágni ekkora távnak. Amikor tehetem kutyával szoktam futni – fáradhatatlan fajta, de ennyi azért sok lenne neki. Szerencsére voltak kedves kísérőtársak az UFÓban, akik közben bíztattak és szurkoltak. Nagy köszönet jár nekik!

Íme az útvonal:

Start: Madárvárta, Túrján, Műemlék Református Templom, Vizeserdő, Selyemrét, Mádencia, Birka-farm, Czirják-tanya, Pincesor, Equina Lovasfarm, Újerdő, Alsópakony, Felsőpakony, Kiserdő/Földek, Víztorony és végül vissza a Madárvártához.

• 

Az utolsó 10km a lábamnak már fájdalmas volt, néhányszor meg kellett állni nyújtani- pihentetni, de a lelkemnek egy felejthetetlen emlék.
Az időeredményt tekintve a négy és fél órás célt sajnos nem sikerült teljesíteni, 5:06:23 lett a nettó.
Nem bántam meg, hogy próbára tettem magam. 🙂

December végén mennyiségi futásaim voltak, vagyis a cél az volt, hogy sérülés, túlerőltetés és kiégés nélkül elérjem év végéig a 3500 km-t. Igazából nem volt semmi különösebb oka. Szép kerek szám, és reális esélyem volt arra, hogy elérjem. Szépen futogattam is, de már nagyon vágytam az igazi nehéz futásokra, ahol küzdenem kell a természet elemeivel és a saját akaratommal is. Amikor meg kell győzni a lábaimat, minél szaporábban lépdeljenek felfelé az emelkedőkön, és minél fürgébben vágtassanak lefelé a lejtőkön. Valami újat is szerettem volna látni.

A Bányászkör minden igényemet kielégítette. Teljesítés közben sokszor éreztem úgy, hogy nehéz, de mindig arra gondoltam: a bányászoknak sem lehetett könnyű. Egy Dorogról induló tematikus túramozgalomról van szó, amelynek útvonala a Keleti-Gerecsében kanyarogva ismerteti meg velünk a dorogi kistérség szénbányászatának emlékeit, és számos tekintetben eltér a legtöbb instant körtől.

 

Az útvonal nagy része nem jelzett turistautakon halad. Garantáltan csendes, békés, már-már kihalt útvonalon haladhatsz és igazán új, kevésbé ismert és járt ösvényeket fedezhetsz fel.

A szokottnál sokkal több ellenőrzőpont van. Ennek oka az, hogy a 32 és 54 km-es útvonalakon az ellenőrzőpontként működő QR-kódokat a szénbányászattal kapcsolatos emlékműveknél, múzeumoknál, látnivalóknál helyezték el. Így azon kívül, hogy sportolunk, a természetben vagyunk, még a történelem egy kis (nem túl ismert, de roppant érdekes) darabkáját is fel tudjuk fedezni, meg tudjuk ismerni.

A túrát lehet teljesíteni kirándulva: ekkor nem muszáj a javasolt útvonalat követni, nem kell az ellenőrzőpontokat az útvonalon található sorrendben érinteni, a túra bármikor és bármennyiszer megszakítható, majd folytatható, ehhez a teljesítési módhoz nem tartozik szintidő. Teljesítménytúrázóként már egy szuszra, távtól függően 10 vagy 15 órás szintidővel kell bejárni az útvonalat.

Futóként, illetve tájfutóként erre már csak 6 és 9 óra áll rendelkezésre. Tájfutóként az ellenőrzőpontokat bármilyen sorrendben fel lehet keresni – így akár érvényes teljesítés mellett visszafelé is fel lehet fedezni a kört vagy teljesen új útvonalat lehet kitalálni.

Aki inkább kerékpározna, lehetősége van kerékpáros kirándulóként, szintidő nélkül vagy kerékpáros teljesítménytúra keretében 4 és fél, illetve 6 órán belül teljesíteni a távot.

Még a díjazásban is bőséges választékot kínálnak a szervezők: élményfutás, ökofutás, barlangbelépős futás, érmes futás és all-in futás közül lehet választani.

Itt csak az nem talál kedvére valót, aki igazán nem is akar. 🙂

Én futó szintidővel neveztem a túrára. Általában fel szoktam készülni az útvonalból, hogy miközben futok, tudjam, merre járok, mit fogok látni, mit kell róla tudnom, mire figyeljek, és esetleg hol érdemes kitérőt tenni. Szeretem azt, ha nem csak látom, hogy van előttem valami érdekes, hanem tudom is, hogy mi az. Sajnos, ebből az útvonalból egy késő éjszakáig tartó filmnézős program miatt nem készültem fel, csak a szokásos papírfecnis itineremet készítettem el a pontok kilométereivel.

Igazából erre a kijegyzetelésre sem lett volna szükség, mivel kódolvasás és bejelentkezés után olvasható a következő pontig hátralévő táv és a szintidőn belüli teljesítésig hátralevő idő is, valamint lehetőség van az adott ponthoz tartozó ismertető elolvasására, a kapcsolódó weboldalak meglátogatására. Futó szintidő választása esetén azért inkább javaslom, hogy előre olvassátok el a leírásokat. Én ezt nem tettem meg, teljesítés közben nem szánhattam rá időt, és így utólag pótoltam. Mert erre is van lehetőség ám! A maximális élmény érdekében, hogy ne csak ponttól pontig fussatok, hanem tudjátok is, éppen hol álltok, és mik történtek ott korábban, javaslom, hogy indulás előtt olvassátok el a honlapon külön menüpont alatt található leírásokat.

A túra a dorogi Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól indul. Ez jelenleg zárva van, de biztos vagyok abban, hogy nagyon érdekes kiállítást rejthet, így talán egy második teljesítés alkalmával visszatérek és megnézem. Az útvonalon említésre méltó helyek a Mária-barlang (eredetileg vízfelfogó támfal, 1926 óta Mária kegyhely) lépcsősora és a Kálvária meredek emelkedője. Szeretem azokat a Kálváriákat, amelyeknek bejárása küzdelmes. A dorogi Kálvárián kifejezetten nehéz, meredek emelkedőt kell megmászni, így átélhetjük a keresztút szenvedését, és a végén csodálatos panoráma tárul elénk. Érdekes ellenőrzőpont a Henrik-hegyi bányászati emlékkő, egy kőtábla, amelybe az előttünk elterülő táj térképét vésték. Gyalogos teljesítők előnyben: egy kis időt el lehet tölteni azzal, hogy a térképen jelölt helyeket próbáljuk beazonosítani az elénk táruló messzeségben. Izgalmas kiállítást rejthet, így gyalogos teljesítőként, jó szervezéssel, érdemes megtekinteni a csolnoki bányász múzeumot is. Én csak a kertjében található szabadtéri kiállítást lestem meg, és már ez is elég látványos volt. A Pollus-hegyi kilátópont ugyan nem kifejezetten bányászati vonatkozású ellenőrzőpont, viszont az egész környéket be lehet látni.

 

Izgatottan vártam a csolnoki IX-es akna Munkatábor Emlékhelyet. Egy sorompóval lezárt út kanyargott a fák között, a fák koronája sejtelmesen, baljóslatúan hajolt az út fölé. Egyszer csak jobb oldalt végtelen mohás lépcsősor jelent meg, jobbra, balra pedig az elmúlt idők romjai hevertek puha avar- és mohatakaró alatt. Szinte vártam, hogy egyszer csak a fák közül előbukkanjon egy félelmetes, baljóslatú vaskerítés, ami mögött a munkatábor található. Valójában a tábort már régen elbontották, és helyén nagyon szépen gondozott emlékmű áll, a néhai munkatábor makettjével.

Ezután futottam a hegyoldalon, egy kis ösvényen, hangulatos völgyben vezető erdei úton, majd egy kopasz hegyoldalon felmászva még egyszer megcsodálhattam a panorámát, hogy utána ezeréves tölgyerdőben jussak el a dámszarvasokhoz Csolnokra. A túra Dorogon, a bányászati miniverzumnál ért véget.

Ez egy igazán változatos és szerethető túra volt. A kritikus kereszteződések jól ki vannak táblázva, így aki nyitott szemmel jár, nem tévedhet el. Az igazoló rendszer nagyon jól működött, a története érdekfeszítő, a szervező, Hartyáni Csaba meg hihetetlenül kedves, lelkes és segítőkész.

 

Aszfalt, erdő, szántóföld, meredek és lankás emelkedő, csodás kilátás… tényleg mindent magába foglal ez az útvonal. Amennyire könnyűnek tűnik elsőre, annyira nehéz tud lenni. Szívből ajánlom mindenkinek egyszer kipróbálni.

Robi 31. születésnapját ünnepeltük a körön. Nagyon izgalmas volt, mert harcoltunk az öt órás szintidővel és a telefonok akkumulátoraival ugyanis a háromból 1 telefon teljesen lemerült, Robinak marad 3%, végül nekem maradt csak annyi, hogy a célban a QR kódot beolvassam 4:56 percnél. A fagyos időjárás kedvező volt, mert a csúszkálás-dagonyázás így elmaradt, viszont cserébe a 3. km-nél sikerült beszakadnom a jeges patakba és teljesen beázott az egyik cipőm.
Ez volt az első körünk, nekem nagyon tetszett, mert tavaly 3 szakaszát is lefutottam a pálya különböző részeinek, most pedig ellentétes irányba vitt a kör. Kétszer voltam már a Csergezán Pál kilátónál is és harmadjára végre fel tudtam menni megnézni a csodás kilátást. A nagy szénáson is szédületes panoráma fogadott bennünket minden irányba.

A kör végén az érem átadás egy csodás cukrászdában történt. Remélem nálunk Ócsán is hamarosan el fog indulni a saját körünk és hasonló szép környezetben adhatjuk majd az át érmeket…