Négy éve vesznek már részt UFÓ-k az UB-n, de a 2021. évi NN Ultrabalaton több szempotból is különleges volt. Idén már abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy három csapat, kettő egyéni teljesítő és egy duó beszámolóját tehetejük itt közzé:

Máté Mónika egyéni teljesítő (Porszem a pályán)

Köridő: 30:18:12

Elutazol Balatonfüredre, lefutsz 216 km-t és valaki más jön haza helyetted. Velem ez megtörtént a hétvégén. Mindenkinek szeretettel ajánlom, érdemes kipróbálni.

A történet 10 éves koromban kezdődött az általános iskolában. Gabi néni, a napközis tanítónéni egy házi versenyt hirdetett a 4. osztályos diákok között. Aznap beálltam én is a futók közé és meglepő eredmény született: „a legkitartóbb lány futó: Máté Mónika”. Egész év végéig láttam a nevem a faliújságon az osztályteremben. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire meghatározó élmény lesz ez a nap az egész életemben.

Azóta minden versenyen ezt az érzést keresem, ahogy akkor a fűben futottam a focipálya köröket a kis tornacipőmben.Most hétvégén többször előjött ez a szép emlék és végre eltűntek a kérdések a fejemből. A rajtnál nagyon sírtam és azt kérdezgettem: miért vagyok én itt? Hogy kerültem ide? Hiszen én nem vagyok ide való. Az első maraton azzal telt, hogy ismételgettem: UB egyénit futok. De nem akartam elhinni. Peti kísért a Varga pincészetig, közben persze jókat nevetett a hitetlenkedésemen. Aztán Kriszta vett át egész Keszthelyig (81km). Hatalmas szerencsém volt, mert nem hagyta, hogy belelovaljam magam a „jajj de szarul megyek és utálom az emelkedőket” dumáimba.

Gyuszival Keszthelytől Balatonlelléig egy igazi meglepi szakaszt kaptam. Bújtak elő az ócsai barátok bokrokból, parkolókból. Én meg csak hüledeztem meg bőgtem örömömben.Lellén, gyors cipőcsere, átöltözés után Peti átvett és Szárszón eljött az első komoly holtpont. Csak nevettem rajta, sőt inkább boldog voltam, hogy 135 körül jelentkezett először. Szenvedtem egy picit, aztán nem tudom mi történt, mert innentől egész Siófokig sikerült olyan tempót felvenni, hogy a 4 szakaszon a 99. helyről feljöttem a 21. helyre. Így utólag bevallom, nagy hiba volt elfutni ezt a 4 szakaszt, mert Sóstóra érve szédelegni kezdtem és dadogtam, így aludnom kellett 15 percet a kocsiban. Mondanom sem kell, hogy a 15 perc alvás miatt a 110. szakaszhelyezésre csúsztam vissza. (Tanulság: ha nem muszáj, nem alszunk verseny közben!)Soha ilyen fitten nem ébredtem, mint ez a mini alvás után. Felkaptam a kocsiban hirtelen megtalált kardigánom! a testlámpámra és rohantam Balatonvilágos felé. Krisztáék rohantak utánam a futókabátommal és figyelmeztettek, hogy ünneplő kardigánban nem lesz jó futni, meg talán a lámpát is kívülre kellene tenni, hogy lássanak az autósok. Tudtam, hogy sietnem kell, mert Hanka mondta, hogy szombaton el fog kapni valahol útközben és bizony ott várt Akarattyán, a váltóponton. Szerencsére futottam, amikor meglátott. Kaptam tőle nagy dicséretet és bátorító ölelést. Innentől kezdve tudtam, hogy ez a szombat az én napom lesz. Már tudtam, kiszámoltam, hogy ha innen végig gyalogolnék, akkor is bent lennék szintidőn belül. Persze, nem volt szándékomban gyalogolni, de sajnos az utolsó 20 km nehezen ment. Az utolsó csepp erőmig futottam, küzdöttem. De a legvégére olyan félelmetes fájdalom volt a lábaimban, amit korábban soha nem tapasztaltam. Itt jöttek elő Hanka szavai: amíg nem tapasztalod meg, fogalmad sincs milyen érzés egy 200 km feletti versenyt teljesíteni. Nem lehet összehasonlítani egy 100-as vagy 130-as versennyel. Olyan egyszerűen gondolkoztam eddig, hiszen nyáron az UTT130-on nevetve végig futottam, – nem gondoltam, hogy az UB más lehet.

Hát más volt, nagyon más. De hálás vagyok, hogy megtapasztaltam, mert innentől kezdve a maximum maratont vagy félmaratont futott „megmondó emberektől” kedvesen mosolyogva csak annyit fogok kérdezni: eljössz velem jövőre egy egyéni UltraBalatonra? Mert én jövőre is ott leszek a rajtban. Mert óriási szerencsém van. Mert csodás emberek vesznek körül. Mert ők mind segítik az utamat. Mert a szüleim megtanítottak küzdeni. Mert a Férjem és Lányom mindenben támogat (még ha néha hülyének is néznek, amikor hajnal 4-kor indulok futni). Mert a testvéreim leutaznak Füredre, hogy lássanak sántán, koszosan bőgni. Mert a barátaim másfél napig kísérnek csendesen, miközben a szemükben látom, hogy féltenek. Mert az edzőm feltétel nélkül hisz bennem, akkor is, amikor én már feladnám. Mert csodás futócsapat vesz körül, akiktől egy verseny után annyi üzenetet kapok, hogy megbolondul a telefonom.Mert, mert, mert… egy álom teljesült.

Hálával tartozom edzőimnek a felkészítésért: Haanchee fut /Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző Virág Várdai
Kísérőcsapatomnak az 5*-os támogatásért: Kriszta Hajduné Szaller Gyula Hurka
A kifogástalan frissítésért: Hammer Nutrition Hungary
A családomnak a támogatásért: Gurdicsné Máté Melinda Domonkos Péter Máté Lászlóné

Virág Pál egyéni teljesítő

NN UltraBalaton, 216 km , 26:28:42

1 hét telt el a célbaérkezésem óta, azóta is érzem a Balaton illatát, kicsit talán még mindig ott vagyok, imádom ezt a pezsgő érzést, ez már egy életen át velem marad. Ott hagytam magamból egy kis darabot, én pedig megkaptam azt az élményt amiért mentem.

Nézzük egy kicsit a versenyt.Magabiztosan állok a rajtnál, nem volt bennem kérdés, hogy végig megyek, csak az, hogy mennyi idő alatt. Erre készülök már 2 éve, most kell végig mennem, nem lehet hiába az sok korán kelés, késő estig tartó edzés és az a rengeteg lemondás ami ezzel a sporttal jár.Rajt előtt még találkozás, beszélgetés a futótársakkal/barátokkal.7:05-kor el is rajtolok, az első kb 15 km-en saját magam frissítem, mert a bringás kísérőket a rajt után 25 perccel engedik el, de tudom, hogy utána utána már végig lesz segítségem. Tesóm és Kata jön autóval, Betti pedig a bringán segít.Jól telnek a kilométerek, futom azt a tempót amit elterveztem, a dombos részek is könnyedén mennek. Dél felé kezd egy kicsit melegem lenni, de egy kis arcmosással és a karszáram locsolással teljesen viselhető volt.

Már a Varga pincészetnél járok megvan az 50 km, tesómékkal ez volt a 2. találkozó, gyors frissítés és mentem is tovább. A találkozási pontok előre le lettek írva, kinyomtatva, az is, hogy épp mire lesz akkor szükségem. Ott töltöttük fel a kulacsokat és a zselét, mindig időben ott voltak és adták ami kell. Janival és Szabinával a 113 km-es pont volt megbeszélve, még sötétedés előtt sikerült is odaérni, fejlámpa, öltözés és mehettünk is tovább. Jani itt csatlakozott be egy kis futásra és Betti váltotta Katát a tekerésben.Már lassabban fogytak a kilométerek, de még mindig jól tudtam haladni jöhetnek a hosszú déli partos egyenesek.

160 km környékén elkezdett nagyon fájni és bedagadni a bal bokám, és a jobb lábfejem, nehezen tudtam mozgatni, de igyekeztem nem foglalkozni vele, itt Szabina kísért és próbálta jó sztorikkal elterelni a figyelmem. Nem mondom, hogy mindegyikre emlékszem, de sosem volt csend. Utólag visszagondolva itt megpróbálhattam volna egy zokni, cipőcsere kombót, de nem akartam ezzel húzni az időt. Ez után kezdtem eléggé belassulni és kezdett nehezen menni a futó mozgás, de haladtam tovább, minél előbb célba akartam érni. Kenesénél jártam már, kezdett fogyni az erőm és fejben sem voltam toppon, de szerencse, hogy az a frissítőpont melegétel pont volt. Be is vágtam egy adag krutonos brokkoli krémlevest, nagyon jól esett és erőre is kaptam tőle.Lassan kezdett már feljönni a nap, nagyon vártam, hogy újra világos legyen, akkor épp Jani kísért, így együtt néztük meg romiba a napfelkeltét.

Kicsivel 24 óra futás után már 200 km-nél jártam, tudtam, hogy a következő frissítőponton már várnak a többiek, hogy tiszta felsőt adjanak rám és innentől már tesóm fog bekísérni. Épp az utolsó füredi emelkedőn küzdöttem fel magam, amikor megláttam a szüleimet, nagyon megörültem nekik, tudtam, hogy nagyon aggódnak értem, de már csak egy kicsi van és véget ér ez a hosszú nap. Sokszor gondoltam bele a sötét hideg éjszakába, hogy mennyire felemelő érzés lesz a füredi sétányon futni, és én már ott vagyok, nagyon lassan futok, de futok. Látom a kísérőimet a sétány után, az utolsó 1 km-t együtt futjuk le, el sem hiszem, hogy már ennyire közel vagyok. Még egy körforgalom, ott egy balos és futok fel versenyközpontba. Nyújtom a kezem, az utolsó időmérő csippantás és kész, megcsináltam, folyik a könnyem és hálálkodok a barátaimnak, nélkülük ez nem ment volna. Bemondják a nevem Virág Pál, egyéni teljesítő érkezik, ott vár a célszalagom amiért annyi áldozatot hoztam, amiért ennyit küzdöttem. A magasba emelem és csak sírok, eufória, véget ért a verseny.

Elképesztő ez az érzés, ez az utolsó 1 perc, ami felteszi a koronát a napra és ami a legnehezebb órákban is kihúz a gödörből. Persze az út során is vannak mélységek és magasságok, de ez az utolsó 1 perc, amiért igazán megéri küzdeni, márpedig küzdeni és kitartónak lenni mindig megéri.

Nagyon köszönöm a segítőimnek és az otthoniaknak a sok szurkolást!
Bettina Varga Tamás Virág Katalin Fekete Jani Lakatos Szabina Tóth Nagyon köszönöm a Fit Mánia Stúdió Gyál – Mozgás és Rehabilitáció csapatának azt a sok bébikönnyű erősítő edzést és jógát.Köszönöm futóedzőmnek azt a sok segítséget és tanácsot, Hajnalka Evetovics-Balla Ez még csak az út kezdete!

Szeibert duó

Köridő: 26:09:31

A Mi UltraBalatonunk

Reggel 7:45 órakor rajtoltunk el és indultunk neki a zsinórban 3. kerülésünknek Duó-ban Ketten vágtunk neki : futók voltunk, kísérői voltunk egymásnak, kocsi vezetők és mindent is megoldó sportolók A szüleink 4 nap alatt, amit Mi a Balatonon töltöttünk, ők felváltva vigyáztak kisfiúnkra, Mátéra Így mindenkinek meg volt a dolga 215,7 km volt az idei táv , ami nekünk a feléig nagyon jól ment, nagyon jó helyen tudtunk haladni , majd innentől már jöttek elő a térd és csípőfájdalmak, késő este a fáradtság, álmosság, az egyedül futások sok sok km-en keresztül, ami így unalmas volt és nehéz , de mindenen túl tudtunk lendülni , muszály volt, mert “sietünk” be a célba, hogy szüleimet és Mátét minél hamarabb megölelhessük Sok mélység és magasság van egy ilyen hosszú versenyen, de minden métere megérte, mert ettől is csak jobbak lettünk, jobban megismertük magunkat és egymást is, pedig több mint 17 éve vagyunk egy pár, de el sem tudnám képzelni, hogy ne együtt éljünk meg ilyen csodálatos dolgokat Isteni, fantasztikus érzés volt beérkezni és tudni, hogy megcsináltuk

MEGCSINÁLTUK 3x

Jöjjenek a számok:
-2018: 8 fős Ufós csapattal kerültük meg a tavat
-2019: SzeibertDuo 24 óra 18 perc
-2020: SzeibertDuo 26 óra 48 perc
-2021: SzeibertDuo 26 óra 09 perc
Dóri: 112,04 km Dávid: 103,66 km
Ez volt a Mi UB-nk

Köszönjük szépen Mindenkinek a rengeteg kedves szót és a gratulációkat

UFÓ (8 fős csapat)

Köridő: 22:24:25

Kleczli Kitti:

Minden évszakban csodálatos a Balaton. Az őszi idő tökéletes volt a futáshoz. 8 fős csapatban sikerült teljesíteni a távot. Nekem 24km jutott. Elsőre egy félmaratont mentem, a kedvenc helyemre futottam el. Szigliget-Keszthely 21km, a második egy pici szakasz Balatonmáriafürdőn. Imádtam, örömfutás volt végig.
Köszönöm a csapatnak Halász Éva külön köszönöm, hogy jöttél mellettem bringával.
Köszönöm Mindenkinek a szurkolást!
Marosy Vajk köszönöm hogy jöttél velem, támogattál.

“Ultrabalaton de szeretlek!” – Bereczné Becző Nikoletta:

Élveztem minden percét és csak úgy szárnyaltam és szeltem a kilométerek összesen 30 km-t galoppoztam össze több részletben. Nagyon jól ment. Nagyon jó kis csapatunk van, nagyon sokat nevettünk. (Mondjuk hajnalban majdnem az arcunkra fagyott a mosoly). Szeretem benne h izgulunk h minden váltóponton rendben legyen minden, időben oda érjünk ne h a másikat cserben hagyjuk. Szeretem h mindig mindenki éhes de együtt bátorítsuk a másikat. Remélem UFÓk jövőre ugyan így ugyan itt.

“Az én UBÉm más mint a többi ” – Pekker Róbert

214.6 km 48.6 km 24,5 h

Kezdeném ott hogy minden a terv szerint ment. Pénteken meglátogattuk Máté Mónikát hogy biztassunk bele egy kis jókedvet féltávnál Szállásra érkezés majd egy jóleső alvás után már a rajtközpontban találtuk magunkat.

Reggel 7:00 kor volt a 8 fős csapatrajt miután ez megtörtént mi ketten Zsankával elbúcsúztunk a többiektöl mert indultunk egy balatonkörre. Jol ment voltak nehéz szakaszok voltak könnyebbek volt az hogy még a csapat 30km re volt tőlünk féltávnál aztán végül egy kicsit erőre kaptunk és siklottunk a déliparton.Nagyon büszke vagyok rá hogy végigtekerte, bíztam benne hogy még a futásom elött visszaérünk. Bíztam magamban hogy amit elvállaltam, teljesítem.Mondtam neki nekem az is elég ha lefürdök és visszaérek Füredröl Keneséig ahonnan futni fogok. Visszaértünk!!!.. Bőven 23:17 re

Volt idő még lezuhanyozni, elkészülni, megpihenni és már 1:45 kor indulás volt Balatonkenesére ahol 2:44 kor elrajtoltam (33km) egészen a célig. Ott már vártak bőszen a csapattagok

Köszönöm a csapatnak hogy bíztak bennem!!

Ahogy befutottam egy óra mulva még várt rám 15 km Fűzfőtöl – Alsóörsig A határokat keresni kell, ameddig nem buksz el nem tudod hol vannak, én még nem találtam meg.

Ujjabb kihivás kell, ujjabb őrültség, határokat feszegetni kell!

Köszönöm az élményt köszönöm az UFÓknak!

terepUFÓk (8 fős csapat)

Köridő: 20:42:26

“Jó volt!” Tamás, 1×-es UB teljesítő

“Nagyon jó volt!” Csaba, 2x-es UB teljesítő

“UB2021 Ismét egy csodás, vidám, bulis csapat jött össze. Együtt nevetgéltünk azon,hogy egy darabig 1. helyezettek lehetünk (amíg a gepárdok nem indulnak délután ), élveztük a felvezető biciklis kíséretét, értetlenkedtünk a még ki nem nyitott váltópontokon, frissítőpontokon és a rugalmatlanságon, élveztük a Balaton hűs vízét, a palacsintát, a rántott sajtot, együtt gyönyörködtünk a ködben, a víz felszínén megcsillanó napsugarakban, és együtt vacogtunk éjszaka.” – Kata, 4x-es UB teljesítő

UfóUtánFutó (8 fős csapat)

Köridő: 22:09:04

“Megint körbefutottuk. Megint hatalmas élmény volt. Megint megbeszéltük, hogy soha többet nem jövünk. Jövőre megint itt leszünk…” – Icsó Attila

“Kicsit félve indultam neki, tudtam, hogy az ócsai síksághoz szokott lábaimnak fárasztóak lesznek a balatoni emelkedők. De megfogadtam, hogy nem fogok erőlködni, próbálom élvezni a futást és hálás leszek minden ott töltött pillanatért. Szerettem……. a csodás kis balatoni településeket, gyönyörű házakat… éjszaka futni több kilométert a sötét erdőben, ahol a lámpám volt az egyetlen fényforrás … a hajnali napfényt ahogyan táncolt a Balaton vizén, arannyal festette be előttem a sétányt és melengetett a reggeli befutóm alatt.Köszönöm szépen a csapatomnak a biztatást, szurkolást, a jó hangulatot Köszönöm, hogy ismét én lehettem a befejező ember Köszönöm szépen Nemeshegyi Zoltán, hogy mindig odaértünk pontosan a váltópontokra, volt meleg ruha, étel, ital és megmutattad, hogy jobbra vagy balra kell futnom 33,1 km lett a vége…” – Nemeshegyi Krisztina

Óriási szerencsének köszönhettük a részvételünket – Vágó Szabolcs:

Már a nevezés sem volt egyszerű a rendezvényre, mert csupán 3 perc alatt telt házas lett a rendezvény. A szervezés során a pandémia miatti szigorítások többször áthúzták a forgatókönyvet, de végül egy remek csapatot sikerült összehozni. A nap folyamán egymást segítve és szurkolva sikerült legyőzni az akadályokat és így született egy csodaszép emlékekkel tarkított eseménydús nap.

Vannak olyan hétvégék a csapat életében, ami nem csak a futásról szól. Ez is egy ilyen volt. Sokan hódolnak a bringázásnak is a mindennapokban, van aki igen nagy távokat is leteker. Mi most 18-an arra vállalkoztunk, hogy a Tisza-tavat tekerjük körbe. A nyári UltraTiszató versenyről már ismerjük az útvonalat, a körülményeket és azt is, hogy 65 km a táv. Sarudon találtunk egy remek szállást, ott volt a bázis. Onnan lódultunk neki szombaton ebéd előtt a körnek. Szerencsére csodajó napos időt rendeltünk magunknak, de az erős pofaszél azért nem esett jól. Nem mi bringáztunk egyedül, voltak hasonló bátrak is. Igazán jó dolog, hogy a tó körül sok pihenőt/kocsmát/ találni nyitva, így az evés ivás nem gond sehol sem. Mi is éltünk vele több helyen is. 😊

Az útvonal nagyon szép, bár kissé unalmas gáton halad végig. Egyik oldalon a víz, nádas, madarak, fák, a másikon meg a véderdő. Este 6 körül fejeztük be a kört, csaptunk egy nagy kajálást a tó melletti csárdában, aztán irány haza melegedni és meccset nézni. De erről inkább ne beszéljünk… 😄 Nagyon kellemes szombatot töltöttünk együtt, többen életük legnagyobb távját lebringázva. Akik keresik a kihívásokat és nem zavarja a monoton útvonal, az esetlegesen fájó fenék, vagy a táv hossza, mindenképpen próbálja ki. Köszönöm, hogy ennyien jöttetek és jól is éreztétek magatokat.
Hajrá UFÓ!

Kedves Versenyzők, Szervezőtársak, Ócsaiak!

A tavalyi évben, amikor elmaradt a 6. UFÓ Ócsa futás, félve vágtunk bele az idei szervezésbe, mert az egész első félév bizonytalansággal telt. Azért a háttérben ment a munka, mert bíztunk a csodában, a nyári nyitásban. Szerencsére ez június elején megtörtént, de sok szabály még nem volt ismert. Minden feltételesen volt leegyeztetve, tehát ha lesz verseny akkor hajrá és mindenre fel leszünk készülve, ha mégsem, akkor következmények nélkül törölhető az esemény. Aki eljött és futott nálunk augusztus 22-én az láthatta és érezhette, hogy sikerült majd 3 hónap alatt összerakni a versenyt. De a rövid idő ellenére is sokkal szervezettebben, pontosabban, egyszerűbben zajlott a szervezés, mert az UFÓ csapat az évek alatt nagyon profin beletanult a dologba, a feladatok jórésze delegálva volt és emiatt sokkal átláthatóbbá vált minden mozzanat.Az 5 km-es távon népesebb létszám gyűlt össze mint 2 éve. Nagyon örömteli volt, hogy rengeteg fiatal választotta ezt a távot. Ez sokaknak elérhető távolság, amiért azért küzdeni kell, de egy kis felkészüléssel teljesíthető. A tavaly előtti meleg és az idei covid helyzet éreztette hatását a 10,5 és 21 km-es távokon. Ide most visszafogottabb volt az érdeklődés, de azért 230 fő odaállt a rajtvonal mögé.
A verseny óta eltelt 1 hét alatt érkezett üzenetek, hallomások, beszélgetések alapján a 6. UFÓ Ócsa futás egészen jól sikerült. Kevesebben voltak, mint tavaly előtt, kicsit izgulós volt a nevezés zárása körüli helyzet, de ez ebben a helyzetben elfogadható. Akivel beszéltünk, egytől-egyig dicsérte a hangulatot, a szurkolást, a hivatalos és házi frissítőpontokat. Ahogy éreztem, nem csak a versenyzők érezték jól magukat, hanem a szervező csapat tagjai és a segítők is. Ilyen remek, összetartó, lelkes, szívvel-lélekkel dolgozó csapattal és a nekünk segítő önkéntesekkel adott volt a sikeres rendezés. Köszönettel tartozom az UFÓ csapat minden tevékeny tagjának, a közösségi szolgálatot teljesítő önkénteseknek, a családtagoknak, szponzoroknak, az alternatív frissítőpontokat üzemeltető lakosoknak, szurkolóknak, polgárőröknek, hogy ennyi embernek egy élménnyel teli napot tudtunk biztosítani.

Jövőre? Jöhet a 7.!!

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Támogatóink:
Bánvölgyi család
Bio Fungi Kft.
Borsos Csaba
Cafe+Co
Decathlon
DINPI (Duna Ipoly Nemzeti Park)
Dreher 24
Eatrend
Egressy Gábor Szabadidőközpont
Fotósok: Vura Emese, Bazsó Erzsébet, Esze Tamás, Lugosi Gyula
Gólyafészek Cukrászda
Hammer Hungary /frissítés/
Hunland csoport
Infopartner
Köridő csapata (időmérés)
Leon pékség
Márka üdítő
Mogyi Kft.
Multilog Kft.
NAGÉV Cink Kft.
Natur Aqua
OPKE (Ócsai Polgári Kulturális Egyesület tagjai)
Ócsa Város Önkormányzata
Pelsőczi Rudolf
OIL kút
ÓcsaÓcsa Városi Polgárőrség
Potom Diszkont Ócsa
Ócsai Református Egyházközség
Sarokház Étterem
Spák József
Szabó Tibor
Szabó Ákos
Tesco Ócsa
Zeolit Tüzép

Szeretném bemutatni picit Ócsa tágabb környezetét, egy hosszabb fényképes beszámolón keresztül.
Nekem ez volt első Maratonom.
5 éve futok és egyáltalán nem szerepelt a terveim között ilyen hosszú táv. Néhányszor már futottam 30km felett, de mindig éreztem, hogy feszegetem a határaimat.
Egy spontán ötlet alapján váratlanul eldöntöttem, hogy megcsinálom: január végén tartottunk Ócsán az idei első Yours Truly kihívást, ahol úgy volt megfogalmazva, hogy “bármilyen általatok kedvelt útvonalon fussátok le a távotokat.” Mivel elsősorban terepen szoktam futni, elkezdtem térképen megrajzolni a kedvenc helyeimet és egy-kettőre kirajzolódott egy 39km-es kör. Abban a pillanatban érkezett az ötlet, muszály felkerekíteni Maratonra!
Aztán már csak a megfelelő időpontra kellett várni és mivel a track megvolt már csak le kellett futni.
Az alkalom pedig a Farsangi Vágta volt.
Egyedül nem szerettem volna nekivágni ekkora távnak. Amikor tehetem kutyával szoktam futni – fáradhatatlan fajta, de ennyi azért sok lenne neki. Szerencsére voltak kedves kísérőtársak az UFÓban, akik közben bíztattak és szurkoltak. Nagy köszönet jár nekik!

Íme az útvonal:

Start: Madárvárta, Túrján, Műemlék Református Templom, Vizeserdő, Selyemrét, Mádencia, Birka-farm, Czirják-tanya, Pincesor, Equina Lovasfarm, Újerdő, Alsópakony, Felsőpakony, Kiserdő/Földek, Víztorony és végül vissza a Madárvártához.

• 

Az utolsó 10km a lábamnak már fájdalmas volt, néhányszor meg kellett állni nyújtani- pihentetni, de a lelkemnek egy felejthetetlen emlék.
Az időeredményt tekintve a négy és fél órás célt sajnos nem sikerült teljesíteni, 5:06:23 lett a nettó.
Nem bántam meg, hogy próbára tettem magam. 🙂

December végén mennyiségi futásaim voltak, vagyis a cél az volt, hogy sérülés, túlerőltetés és kiégés nélkül elérjem év végéig a 3500 km-t. Igazából nem volt semmi különösebb oka. Szép kerek szám, és reális esélyem volt arra, hogy elérjem. Szépen futogattam is, de már nagyon vágytam az igazi nehéz futásokra, ahol küzdenem kell a természet elemeivel és a saját akaratommal is. Amikor meg kell győzni a lábaimat, minél szaporábban lépdeljenek felfelé az emelkedőkön, és minél fürgébben vágtassanak lefelé a lejtőkön. Valami újat is szerettem volna látni.

A Bányászkör minden igényemet kielégítette. Teljesítés közben sokszor éreztem úgy, hogy nehéz, de mindig arra gondoltam: a bányászoknak sem lehetett könnyű. Egy Dorogról induló tematikus túramozgalomról van szó, amelynek útvonala a Keleti-Gerecsében kanyarogva ismerteti meg velünk a dorogi kistérség szénbányászatának emlékeit, és számos tekintetben eltér a legtöbb instant körtől.

 

Az útvonal nagy része nem jelzett turistautakon halad. Garantáltan csendes, békés, már-már kihalt útvonalon haladhatsz és igazán új, kevésbé ismert és járt ösvényeket fedezhetsz fel.

A szokottnál sokkal több ellenőrzőpont van. Ennek oka az, hogy a 32 és 54 km-es útvonalakon az ellenőrzőpontként működő QR-kódokat a szénbányászattal kapcsolatos emlékműveknél, múzeumoknál, látnivalóknál helyezték el. Így azon kívül, hogy sportolunk, a természetben vagyunk, még a történelem egy kis (nem túl ismert, de roppant érdekes) darabkáját is fel tudjuk fedezni, meg tudjuk ismerni.

A túrát lehet teljesíteni kirándulva: ekkor nem muszáj a javasolt útvonalat követni, nem kell az ellenőrzőpontokat az útvonalon található sorrendben érinteni, a túra bármikor és bármennyiszer megszakítható, majd folytatható, ehhez a teljesítési módhoz nem tartozik szintidő. Teljesítménytúrázóként már egy szuszra, távtól függően 10 vagy 15 órás szintidővel kell bejárni az útvonalat.

Futóként, illetve tájfutóként erre már csak 6 és 9 óra áll rendelkezésre. Tájfutóként az ellenőrzőpontokat bármilyen sorrendben fel lehet keresni – így akár érvényes teljesítés mellett visszafelé is fel lehet fedezni a kört vagy teljesen új útvonalat lehet kitalálni.

Aki inkább kerékpározna, lehetősége van kerékpáros kirándulóként, szintidő nélkül vagy kerékpáros teljesítménytúra keretében 4 és fél, illetve 6 órán belül teljesíteni a távot.

Még a díjazásban is bőséges választékot kínálnak a szervezők: élményfutás, ökofutás, barlangbelépős futás, érmes futás és all-in futás közül lehet választani.

Itt csak az nem talál kedvére valót, aki igazán nem is akar. 🙂

Én futó szintidővel neveztem a túrára. Általában fel szoktam készülni az útvonalból, hogy miközben futok, tudjam, merre járok, mit fogok látni, mit kell róla tudnom, mire figyeljek, és esetleg hol érdemes kitérőt tenni. Szeretem azt, ha nem csak látom, hogy van előttem valami érdekes, hanem tudom is, hogy mi az. Sajnos, ebből az útvonalból egy késő éjszakáig tartó filmnézős program miatt nem készültem fel, csak a szokásos papírfecnis itineremet készítettem el a pontok kilométereivel.

Igazából erre a kijegyzetelésre sem lett volna szükség, mivel kódolvasás és bejelentkezés után olvasható a következő pontig hátralévő táv és a szintidőn belüli teljesítésig hátralevő idő is, valamint lehetőség van az adott ponthoz tartozó ismertető elolvasására, a kapcsolódó weboldalak meglátogatására. Futó szintidő választása esetén azért inkább javaslom, hogy előre olvassátok el a leírásokat. Én ezt nem tettem meg, teljesítés közben nem szánhattam rá időt, és így utólag pótoltam. Mert erre is van lehetőség ám! A maximális élmény érdekében, hogy ne csak ponttól pontig fussatok, hanem tudjátok is, éppen hol álltok, és mik történtek ott korábban, javaslom, hogy indulás előtt olvassátok el a honlapon külön menüpont alatt található leírásokat.

A túra a dorogi Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól indul. Ez jelenleg zárva van, de biztos vagyok abban, hogy nagyon érdekes kiállítást rejthet, így talán egy második teljesítés alkalmával visszatérek és megnézem. Az útvonalon említésre méltó helyek a Mária-barlang (eredetileg vízfelfogó támfal, 1926 óta Mária kegyhely) lépcsősora és a Kálvária meredek emelkedője. Szeretem azokat a Kálváriákat, amelyeknek bejárása küzdelmes. A dorogi Kálvárián kifejezetten nehéz, meredek emelkedőt kell megmászni, így átélhetjük a keresztút szenvedését, és a végén csodálatos panoráma tárul elénk. Érdekes ellenőrzőpont a Henrik-hegyi bányászati emlékkő, egy kőtábla, amelybe az előttünk elterülő táj térképét vésték. Gyalogos teljesítők előnyben: egy kis időt el lehet tölteni azzal, hogy a térképen jelölt helyeket próbáljuk beazonosítani az elénk táruló messzeségben. Izgalmas kiállítást rejthet, így gyalogos teljesítőként, jó szervezéssel, érdemes megtekinteni a csolnoki bányász múzeumot is. Én csak a kertjében található szabadtéri kiállítást lestem meg, és már ez is elég látványos volt. A Pollus-hegyi kilátópont ugyan nem kifejezetten bányászati vonatkozású ellenőrzőpont, viszont az egész környéket be lehet látni.

 

Izgatottan vártam a csolnoki IX-es akna Munkatábor Emlékhelyet. Egy sorompóval lezárt út kanyargott a fák között, a fák koronája sejtelmesen, baljóslatúan hajolt az út fölé. Egyszer csak jobb oldalt végtelen mohás lépcsősor jelent meg, jobbra, balra pedig az elmúlt idők romjai hevertek puha avar- és mohatakaró alatt. Szinte vártam, hogy egyszer csak a fák közül előbukkanjon egy félelmetes, baljóslatú vaskerítés, ami mögött a munkatábor található. Valójában a tábort már régen elbontották, és helyén nagyon szépen gondozott emlékmű áll, a néhai munkatábor makettjével.

Ezután futottam a hegyoldalon, egy kis ösvényen, hangulatos völgyben vezető erdei úton, majd egy kopasz hegyoldalon felmászva még egyszer megcsodálhattam a panorámát, hogy utána ezeréves tölgyerdőben jussak el a dámszarvasokhoz Csolnokra. A túra Dorogon, a bányászati miniverzumnál ért véget.

Ez egy igazán változatos és szerethető túra volt. A kritikus kereszteződések jól ki vannak táblázva, így aki nyitott szemmel jár, nem tévedhet el. Az igazoló rendszer nagyon jól működött, a története érdekfeszítő, a szervező, Hartyáni Csaba meg hihetetlenül kedves, lelkes és segítőkész.

 

Aszfalt, erdő, szántóföld, meredek és lankás emelkedő, csodás kilátás… tényleg mindent magába foglal ez az útvonal. Amennyire könnyűnek tűnik elsőre, annyira nehéz tud lenni. Szívből ajánlom mindenkinek egyszer kipróbálni.

Robi 31. születésnapját ünnepeltük a körön. Nagyon izgalmas volt, mert harcoltunk az öt órás szintidővel és a telefonok akkumulátoraival ugyanis a háromból 1 telefon teljesen lemerült, Robinak marad 3%, végül nekem maradt csak annyi, hogy a célban a QR kódot beolvassam 4:56 percnél. A fagyos időjárás kedvező volt, mert a csúszkálás-dagonyázás így elmaradt, viszont cserébe a 3. km-nél sikerült beszakadnom a jeges patakba és teljesen beázott az egyik cipőm.
Ez volt az első körünk, nekem nagyon tetszett, mert tavaly 3 szakaszát is lefutottam a pálya különböző részeinek, most pedig ellentétes irányba vitt a kör. Kétszer voltam már a Csergezán Pál kilátónál is és harmadjára végre fel tudtam menni megnézni a csodás kilátást. A nagy szénáson is szédületes panoráma fogadott bennünket minden irányba.

A kör végén az érem átadás egy csodás cukrászdában történt. Remélem nálunk Ócsán is hamarosan el fog indulni a saját körünk és hasonló szép környezetben adhatjuk majd az át érmeket…

2020. mindenkinek kissé más volt, mint megszoktuk és terveztük. A szokásos futóversenyeinket törölték, a közösségi futások elmaradtak, az edzőtermek bezártak, a személyes kapcsolatok kissé megkoptak. Néha már-már azt érezhetjük, hogy félünk egymástól és féltjük egymást saját magunktól. Ilyen körülmények között gyakran hallani azt, hogy nem futunk, mert nincs motivációnk. Pedig ha nyitottak és rugalmasak vagyunk, ezt az időszakot is a hasznunkra tudjuk fordítani, és számos, más jellegű ösztönzőt tudunk találni.

Lássuk, mik is lehetnek ezek!

1.   Online edzések:

Az edzőtermek bezárásával és a csoportosulás betiltásával a csoportos órákat, személyi edzéseket nem lehetett megtartani. A leleményes edző ilyenkor alkalmazkodik, a kitartó, elkötelezett edzett pedig így sem adja fel és hagyja félbe a munkát. Most már egyre több edző kínál online órákat, egyedül vagy csoportosan, facebook videochaten, Zoom vagy Teams alkalmazáson keresztül, aktív, beszélgetős vagy passzív részvétellel. Személyes találkozás nélkül, de mégis lehet csoportosan edzeni azoknak, akik számára a klasszikus “aerobik DVD-k” nem vonzóak.

Én a ChrisFit edzéseket folytattam online, facebook videochaten keresztül, a szobámban, a kertben vagy az ócsai pincesoron. Meglepő, de így is nagyon hatékonyan lehetett edzeni, néha úgy éreztem, még nehezebbek is voltak a tisztán saját testsúlyos feladatok, mintha a teremben súlyokat, TRX-et és egyéb eszközöket is használtunk volna.

Előnye: Hatékony edzés, az utazási idő megspórolásával, akár maximális rugalmassággal időben és térben, a kényelmes otthonban vagy egy inspiráló szabadtéri környezetben.

Hátránya: Nem látod élőben az edzőtársakat.

2.   Jótékonysági futások:

Egy szép érem megszerzése mindig motiváló tud lenni, főleg akkor, ha a távot a szintidő nyomása nélkül, hazai terepen is lehet teljesíteni. A facebook események között vagy az internetet böngészve többféle jótékonysági „versenyt”, kihívást is lehet találni. Az összeg részben vagy egészben jótékonysági célra fordítódik, a támogatásért és teljesítésért cserébe pedig egy szép éremmel bővül a gyűjtemény.

Én idén támogattam Bogár Jani és Ihász Veronika Spartathlon indulását (a járvány miatt ez a verseny 2021-re tolódott át), a Tündérkör Alapítványt, a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány és a Magyar Vöröskeresztet.

Előny: Van egy cél, amiért futhatunk, a szintidő nyomása nélkül, ráadásul közben jótékonykodhatunk is.

Hátrány: Nincs hátrány, nincs veszítenivaló.

Tipp 1: a Magyar Futósport Egyesület oldalán jelenleg is többféle jótékonysági futást lehet találni. A Jótékony futók közössége facebook csoportban pedig mindenféle jótékonysági eseményt lehet találni, hirdetni.

Tipp 2: Bármikor lehetsz jótékonysági futó is. Kitalálsz magadnak egy kihívást, ami motivál téged, inspirál másokat, lehet ez akár egy első maraton, egy Kör teljesítés, egy Országos Kéktúra teljesítés, és a Suhangyalok vagy az Élménykülönítmény egész évben vár a jótékonysági sportolók között. (Talán ez a két legismertebb kezdeményezés, de rajtuk kívül még számos más alapítvány és egyesület is várja a jótékonysági sportolók segítségét.)

3.   Instant körök:

Ki nem hallott még a Szénás Körről, a Mókus Körről, esetleg a VérKörről?

Azt tudtátok, hogy nem messze Ócsától (Újhartyán területéről) indul a Kiskunság Instant Trail, amely valamennyi útvonala érinti a szomszédos Pótharaszti Sétaerdőt?

Hallottál már a Gerence Körről, ami elvezet a bakonyi Gyilkos-tóhoz?

Csodáltátok már a legszebb kilátásokat a Mátrai Kilátások vagy a Budai Kilátások útvonaláról?

Tudjátok, hogy miről kapta a nevét a Medvés Kör?

Szemeztetek már a Bükk 900 online-nal?

Az instant körök világában igazi kincsekre lehet bukkanni. Ezek rendszerint olyan útvonalak, amelyek jelzett turistaösvényeken haladva épített vagy természetes látnivalókat érintenek, ezáltal is lehetővé téve a környék megismerését. Ezek általában körtúrák és csak ritkán A-ból B-be útvonalak (vagyis a rajt és a cél csak ritkán tér el). Szintidőtől függően futva, teljesítménytúrázva, túrázva, akár biciklizve is lehet teljesíteni őket, a teljesítést pedig QR-kódok beolvasásával vagy GPS-es helyzetmeghatározással lehet igazolni, például a GeoGo-n keresztül (egyes esetekben a rögzített, bejárt útvonal beküldésével való igazolásra is lehetőség van).

Adott az útvonal és a szintidő, az eredmények pedig egy listában jelennek meg. Majdnem olyan, mintha igazi versenyen lennénk! Lehet úgy is teljesíteni az útvonalat, hogy kirándulásként tekintünk rá, és megnézzük, milyen látnivaló fér még bele az időbe, kisebb kitérőket téve; de lehet komoly tervekkel is indulni, megnézni a ranglistát, végiggondolni a képességeinket és aszerint egy célidőt kitűzni, annak eléréséért küzdeni.

Ebben az évben ezek az újonnan felfedezett instant körök adtak nekem legtöbbet. Időnként nézegetem a GeoGo túrák listáját, az útvonalakat, szintmetszeteket, és izgatottan tervezgetem, hogy mikor melyikre tudnék menni, vagy melyikre lenne jó újra elmenni (mert bizony olyan is van). Ha egész évben csak instant túrákra járnék, és egy versenyen sem vennék részt, akkor is maximálisan elégedett lennék, mert a ranglista és a szintidő ad némi versenyérzést, és emellett pedig csodálatos tájakat lehet megismerni futás közben.

Jártam Biatorbágyon a Nyakas Körön, a Mátrai Kilátások és a Budai Kilátások hosszabb távján (mindkét útvonalon kilátópontoknál, kilátóknál található az ellenőrzőpont), a vértesi Zuppa trail-en (ezt imádtam, igazán mesés útvonalon vezet) és a VérKör kistestvérén, a Sunset eTrail-en (2x is). Annyi csodás útvonal vár még rám, de a Sunset eTrail-re és a Zuppa trail-re biztosan visszamegyek, és nagy vágyam a Bükk 900 online teljesítése is.

Előny: Adott az útvonal, a szintidő ad némi versenyhangulatot, az eredmény megjelenik egy online ranglistában is. További előny, hogy akár nevezés nélkül is teljesíthető, hiszen nyilvános az útvonal (más kérdés, hogy ez mennyire etikus, illene-e támogatni azt, aki dolgozott az útvonal kitalálásán, egy rendszert üzemeltet az instant kör fenntartására, telefonon, e-mailben, chaten, a saját szabadidejéből áldozva rendelkezésünkre áll, ha a teljesítés előtt, alatt kérdésünk van). Bármikor teljesíthetők, mi választhatjuk ki az ideális napot. Ha tetszett az útvonal, vissza lehet menni, ha nem számít az idő, lehet variálni, kitérőket tenni, mindent megnézni a környéken.

Hátrány: A ranglista nem feltétlen mérvadó, különböző időkben, különböző körülmények között teljesítve a távot nem mérhető össze a teljesítmény igazán. (Persze, ez nem csökkenti a jelentőségét az egyéni és pályacsúcsoknak, sőt, egy-egy instant kör pályacsúcs döntését legalább olyan izgatott figyelemmel tudja követni az online tér segítségével a futóvilág, mintha egy verseny célegyenesében izgulnánk a befutókért.)

Tipp: Érdemes nézegetni a GeoGo oldalát, esetleg a legtöbb instant körök honlapját, mivel számos egyéb instant kör, mint együttműködő partner oldalára átirányítanak.

4.   Virtuális kilométer gyűjtő kihívások 1:

Több oldal is kínál olyan kihívásokat, hogy egy adott távot kell teljesíteni, előre megadott vagy általunk kiválasztott időintervallumon belül. Csak be kell írni a keresőbe: virtual run. Számos találat van, főleg külföldi oldalakon, csak ki kell választani a megfelelőt.

Én a The Conqueror virtual challanges-t próbáltam. Őszintén, kissé aggódtam, hogy a borsos (kb. 10 ezer Ft) nevezési díjért cserébe mit kapok, de végül is kellemesen csalódtam. Épp a napokban érkezett meg egy érmem, amelyet november elején adtak fel, de valahogy elkavarodott a postán. Jeleztem a szervezőknek, akik azonnal elküldtek egy másikat (az még úton van, így várhatóan 2 érmem is lesz). Meglepően gyorsan reagáltak, nem vonták kétségbe azt, hogy nem érkezett meg a medál. Sikeres nevezés után egy kódot küldenek, ezzel lehet indítani a küldetést. A kezdőnapot és a teljesítésre szánt időtartamot én állítom be, és ha szükséges, menet közben tudom módosítani is. Az oldal automatikusan importálja a futás/túra/kerékpározás/séta teljesítéseket, a küldetés jellegétől függően. Egy térképen nyomon is lehet követni, hogy hol járok a küldetésben, illetve menetrend szerint, egyenletes haladással számolva hol kellene tartanom. 20-40-60-80-100%-nál valamennyi küldetés esetében képeslapot is küld a rendszer, ami olyan, mintha tényleg úton lennék, és beszámolnék arról, hol járok éppen. Sikeres teljesítés után postán/futárszolgálat segítségével küldik az érmet, és elektronikus oklevelek is letölthetők. Mindegyik érem tenyérnyi méretű, nagyon szépen kidolgozott darab, az a fajta, amelyet büszkeséggel szokás mutogatni. Hosszabb-rövidebb útvonalak közül lehet választani, a 42 km-es Inca Trail-től kezdve a 3669 km-es Route 66-ig. A választék, a teljesíthető útvonalak köre folyamatosan bővül, így mindig akad újabb kihívás.

Vannak példák a virtuális kilométer-gyűjtésre a helyi futóközösségekben is, például az ócsai UFÓ SE tagjai a futás, biciklizés, úszás, túra/séta kilométereket is gyűjtik, de a dabasi futóknál is vezetünk kilométer-gyűjtő táblázatot.

Előny: Verseny nélküli időszakban vagy egy havi/éves kilométerszám, mint cél, eléréséhez motivációt adhat egy ilyen küldetés. Csodálatosan szép érmet adnak, vagy a teljesítést oklevéllel honorálják.

Hátrány: Előfordulhat, hogy drága a nevezési díj.

Tipp: Az én jövő évi futókilométer célkitűzésem a Route 66 teljesítése virtuálisan. Várhatóan év végére sikerül 3669 km megtételével.

5.   Virtuális kilométergyűjtő kihívások 2:

A jelenlegi pandémiás helyzet úgy hozta, hogy többen szerveztek olyan kihívásokat, amelyek során egy adott időtartamban lefutott, lebiciklizett vagy leúszott kilométereket igazolva (de minimum egy bizonyos távot teljesítve) szerezhető meg az érem, esetleg a legtöbbet teljesítők még külön díjazásban is részesülnek.

A klasszikus országfutást bizonyára mindenki ismeri. Amellett, hogy országszerte közösen gyűjtjük a kilométereket, közösségi futások is szerveződnek az esemény kapcsán, ahol akár új futóbarátokat, futótársakat lehet szerezni.

Idén a Platánsport szervezésében részt vettem a Trianon100 Virtuál Maratonon és az Ezerév Virtuális Triatlonon. Az elsőre csak a minimális 100 km-t küldtem be, de a másodiknál már a teljesítési időszak minden kilométerét leadtam, így megszereztem a korosztályom (és a teljes női mezőny) első helyezését, 544 km-rel.

Valamikor nyáron rátaláltam egy másik facebook eseményre is. A Fussuk körbe a Földet! csapatával körbe futottuk az Egyenlítőt, majd a Ráktérítőt, végül a Földközi-tengert is. Azon kívül elfutottunk a Mikuláshoz Lappföldre, később a kisded Jézushoz Betlehembe, és időben haza is értünk mindkétszer az ünnepre. Jelenleg pedig az El Camino-t futjuk, bemelegítésként a 2021-es nagy kihívásunkra (ami még egyelőre titok). Mindenki fut, ahol és amennyit éppen tud, nincs semmiféle kényszer a távot illetően. Nem is egymással versenyzünk, mert minden megtett lépés a közös cél felé vezet. A futásokat egy űrlapon rögzítjük, és általában kiírjuk a csoportba is, ezzel motiválva egymást. Döbbenetes és inspiráló látni, hogy ki merre fut, milyen edzéseket teljesít, milyen hihetetlen versenyeredményeket ér el, hogy hogyan térül meg a befektetett munka. A Földkerülés alkalmával heti összesítőknek köszönhetően gratulálhattunk a legtöbb heti kilométert teljesítő társainknak is, a végén pedig a top 10+1-es „helyezettnek” külön is szántak a szervezők 1-1 posztot. (Különleges öröm és hatalmas meglepetés volt számomra, hogy az 5. leghosszabb távot tettem a közösbe 1120,69 km-rel, illetve a hatnapos lappföldi futáson 74,36 km-rel a 3. legtöbbet futottam.)

Szeptember végén rendeztük a Fuss Párban Ócsán! kihívást az UFÓ SE tagjainak és ismerőseiknek. Párokba álltunk és szeptember utolsó hetében futottunk, minél többet. A kiírás szerint minden nap a páros legalább egyik tagjának futnia kellett, az eredményeket pedig a facebook eseménynél posztoltuk. Végül az 1-3. legtöbbet futott páros kupában részesült, minden résztvevő pedig érmet kapott. Egy-egy ilyen kihívás nagyon jól meg tudja mozgatni a futóközösséget.

Ezeken kívül még biztosan számos olyan kihívás létezik, ahol hazai kterepen teljesítve, mégis másokkal versenyezve és ezáltal folyamatosan motiválva sportolhatunk egy cél elérése érdekében.

Előny: Hazai környezetben, esetenként akár futópadon is lehet futni, nem számít az idő sem, a teljesítők tudják egymást motiválni.

Hátrány: A teljesítés közben nem érződik a szurkolás, támogatás, csak esetleg az eredmény bemutatásakor, a bejegyzéshez fűzött hozzászólásokból. Nem pótolja az igazi, élő futóversenyeket.

6.   Tájékozódási futás jellegű kihívások:

Akadnak olyan izgalmas kihívások is, amikor adottak az érintendő pontok, esetleg a szintidő és a rajt-cél helyszín, de szabadon választható az útvonal. Ezek a kihívások lehetnek egész évben tartók, időszakosak, vagy akár egy-egy konkrét eseményhez kapcsolódók. Én ezeket említem most tájékozódási futás jellegű kihívásoknak.

Valamilyen szempontból ide sorolható az előbb említett Bükk 900 online is, hiszen, a rajt/cél, a szintidő és az érintendő csúcsok adottak, az útvonal és a csúcsok sorrendje viszont tetszőleges. A sima (1x) útvonalon felül van dupla (2x), ultra (4x) és ultra beast (6x) táv, vagyis olyan variációk, amikor valamennyi csúcsot többször is kell érinteni, ráadásul úgy, hogy a következő csúcsérintés csak a teljes kör befejezése után kezdhető meg. Ezek teljesítéséhez mindig szükséges az eggyel rövidebb táv sikeres, szintidőn belüli teljesítése is előfeltételként. Aki ebbe belekezd, egy csodálatosan izgalmas, hosszútávú projekten dolgozhat, ami hónapokig célként lebeghet a szem előtt.

Izgalmas január elejei kihívás a Budai-hegység távoli csúcsai, ami egy extrém éjszakai túra. Extrém azért, mert január elején és éjszaka rendezik meg, és azért is, mert a rajt előttig nem lehet tudni, hogy milyen csúcsokat kell érinteni, azt akkor döntik el sorsolással, nincs idő felkészülni az útvonalból, gondolkodni az ideális és legrövidebb távon, hanem ott kell improvizálni, rajzolni valamit, és remélni, hogy az nem lesz túl hosszú és túl nehéz. Három táv közül lehet választani: a klasszikus Budai-hegység távoli csúcsai (minden csúcsot sorsolnak), a Budai-hegység még távolabbi csúcsai (9 sorsolt csúcs és 3 fix csúcs) és a Budai-hegység közeli csúcsai (a 9 sorsolt csúcsból sorsolnak A, B és C útvonalat 3-3 csúccsal). Minden esetben van egy ráadás csúcs, amelynek érintése +1 órát jelent a szintidőhöz. 2020-ban volt szerencsém részt venni rajta, és az egyik legjobb futóélményem volt annak ellenére, hogy a táv 39 km-re jött ki (teljesen ismeretlen és egyáltalán nem komfortos táv), amit 7 és fél óra alatt sikerült teljesíteni.

A legújabb „őrület” a Peaks of Hungary kihívássorozat. Nagyjából havi rendszerességgel rendelkezésünkre áll egy hónap, hogy különböző tájegységek ismert és kevésbé ismert, gyakran járt, könnyen megközelíthető és szúrós, tüskés bozótos mögé rejtett csúcsait tetszőleges rajt- és célhely választással, tetszőleges sorrendben, megadott szintidőn belül felkeressünk. Hihetetlenül izgalmas feladat. Útvonalat kell tervezni (szerencsére, a futóalkalmazásokból és a terepfutó csoportokból lehet ihletet meríteni), de a legjobb terv is számos meglepetést tartogathat. Remek kezdeményezés arra, hogy kimozdítsa a futókat/túrázókat a megszokott terepről és új utakat, új tájegységeket fedezzenek fel. A Mátrát és a Pilist már meghódítottuk, jelenleg a Budai-hegység csúcsai vannak soron, majd következik a Vértes, a Börzsöny… és ki tudja, hogyan tovább.

Előny: Kreatív feladat, böngészni kell a térképet, gondolkodni, tervezni, és így is meglepetéseket tartogat az út. Edzi a türelmet, kitartást, fejleszti a rugalmasságot és a problémamegoldó képességet. Olyan tapasztalatokat szerez az ember, amelyeket később nagyon jól tud hasznosítani.

Hátrány: Ha nem vagy elég kemény és kitartó, jobb társaságban teljesíteni ezeket a kihívásokat.

7.   Virtuális kihívások, virtuális futóversenyek:

2020-ban akadtak olyan versenyek, amelyeket ugyan meghirdettek, de az aktuális járványhelyzet miatt nem lehetett megtartani őket, az elhalasztás pedig nem jöhetett szóba. Ezeket a versenyeket virtuális futásként, a táv, esetleg a szintemelkedés igazolásával, viszont helytől függetlenül lehetett teljesíteni, és rendszerint nem volt megszabott szintidő sem. Tudom, sokan nem örülnek ennek a fajta teljesítésnek, de miután van olyan versenyem, amit már 2x elhalasztottak a járványhelyzet miatt és a tavaszi megrendezhetőségben sem bízok, én csak támogatni tudom a virtuális teljesítés lehetőségét.

A hagyományos BSI versenyek virtuális változatán kívül a Tisza-tó Bringakör több virtuális eseményén vettem részt, valamint a környékbeli (ócsai, üllői, tököli versenyek) virtuális futamain.

Előny: Olyan távokat is ki lehet próbálni a szintidő nyomása nélkül, amelyeket egyébként nem mernénk.

Hátrány: Aki versenyhangulatra vágyik, a szurkolók és a versenyző tömeg hozza ki belőle a legtöbbet, annak nem ez a megfelelő választás.

8.   Igazi, élő futóversenyek:

Ha mégis meghirdetnek és meg is tudnak tartani egy futóversenyt, élni kell a lehetőséggel és le kell csapni gyorsan a szabad helyekre. Arra számítani kell, hogy a szervezés és a hangulat nem pontosan olyan lesz, mint korábban, a járványmentes időszakban megszoktuk, a résztvevők és szurkolók alacsonyabb száma és a bevezetett óvintézkedések miatt, de versenyzés közben ezeket szinte el is felejtjük.

A 2020-as évre nagy tervekkel készültem, de másként alakultak a dolgok, és a nagy eredmények éve helyett a nagy lehetőségek évét tudhatom magam mögött. Lehetőséget kaptam arra, hogy zavartalanul, kitartóan edzek, és olyan képességeket fejlesszek ki vagy erősítsek meg, amelyeket hétről hétre való versenyzés közben nem tudtam volna. Megtanultam azt, hogy bármi történhet, és gyorsan kell alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Tapasztaltam, hogy ha kitartóan edzek, bármit elérhetek, és a versenyek (legyen az bármilyen formájú) és az azokra kitűzött célok számszerűen megerősítenek, hogy jól haladok-e az úton. Különösen akkor, ha ritkábban van nagy megmérettetés, sokkal látványosabb a fejlődés, és ez nagyobb lendületet és motivációt jelent, mint ha hétről hétre a maximumot kellene nyújtani. Ezen kívül felismertem, hogy számos más, izgalmas kihívás is létezik, amelyekre egy versenyekkel telezsúfolt naptárban nem jutna idő.

Engem a fentebb leírtak vittek előre 2020-ban, és remélem, te, aki ezt olvasod, magaddal viszel valamit a tippjeimből erre az évre. 

Azért szeretem a csapatversenyeket, mert ezek igazából csapatépítő kalandok. A család, barátok, ismerősök és akár idegenek összeállnak, megbeszélést tartanak, tervezgetnek, készülődnek, egyenruhákon gondolkodnak, együtt utaznak, egy helyen szállnak meg, közösen vacsoráznak, még egyszer megbeszélést tartanak, játszanak, beszélgetnek, iszogatnak, nevetgélnek, együtt rajtolnak, izgulnak egymásért a váltópontokon, szurkolnak, alkalmazkodnak, újra terveznek, ha kell, végül együtt, egy nagy baráti társaságként érnek célba. Ez egy olyan kaland, ami rengeteg élményt és értéket ad, egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia egy jó csapatban. 🙂

2020-ban ismét négy fős csapatban vágtunk neki az Ultrabalaton Trail 100+ km-es távjának. A 2019-es csapatból Zita és Piroska (Hugi) maradt, negyediknek pedig Szabó Peti, inárcsi futótársunk csatlakozott hozzánk. Kísérőnek szegődött mellénk még Zita párja, Tamás, és Hugi párja, Viktor. A családi vonalat a szüleink képviselték: Anya a nordic walking távon indult, Apa pedig szurkolt neki a versenyközpontban. A járványhelyzetnek köszönhetően szinte az utolsó hétig izgulhattunk, hogy meg tudják-e rendezni a versenyt vagy sem, részben a korlátozó intézkedések, részben az utolsó pillanatban szükséges útvonal-módosítás miatt. Szerencsére minden nehézség megoldódott, így már csak a kaland várt ránk. 🙂

Pénteken már leutaztunk, hogy kipróbáljuk végre a tésztapartit (nagyon finom volt), szétnézzünk a kiállítóknál, és bezsebeljünk minden „kacatot”, azaz szóróajándékot. Több UB-n, UTT-n és a tavalyi UBT-n is részt vettünk, de arra még nem volt lehetőségünk, hogy igazán szétnézzünk. A nagy kedvencünk a Burger King zokni volt.

Idén is a nagyon szuper Ambrózia Villában szálltunk meg, egy csodálatos villa emeleti részét béreltük ki, ahol kényelmesen elfért a csapat nagy része 3 szobában. A tulajdonosok nagyon kedvesek és segítőkészek, csak ajánlani tudom ezt a szálláshelyet azoknak, akiknek Balatonfüreden és környékén van programjuk. Közös bevásárlás és vacsora után átbeszéltük a másnapi tervet, és a világ legmulatságosabb játékával, a Unocorn-nal játszottunk.

Reggel 7:25-kor rajtoltunk, így a reggelire, egy kis „kacatgyűjtésre”, és az egyéni rajt megtekintésére is volt lehetőségünk. A közös csapatrajtnak mindig van egyfajta bulihangulata. Minden csapaton látszik a lelkesedés, a kalandvágy, és ezt olyan jó nézni.

A mi taktikánk erre az évre is nagyon egyszerű volt: szakaszonként váltunk, nagyjából úgy, hogy mindenki ugyanannyit fusson, aki tapasztaltabb, és akinek van kedve, sötétben is fut, és a legfontosabb feladat, hogy jól érezzük magunkat. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy Zita 3 nappali szakaszt vállalt, Hugi is nagyrészt nappal futott, és Petivel mi vállaltuk a garantáltan sötétedés utáni szakaszokat.

Idén, sajnos, nem volt szerencsénk az időjárással, mert esőre hajló, hűvös idő és saras pálya fogadott minket. Ennek ellenére mégis minden csapattag igazán nagyon jól futott. Gyorsan, gördülékenyen, vidáman haladtunk a cél felé. Két apróbb problémánk adódott útközben: nem emlékeztünk arra, hogy az egyik váltóhelyről csak nagy kerülővel lehet a következőre jutni, így kb. 2 percet késtünk a váltásról, illetve Hugi nem vállalta az utolsó szakaszát, mert kiújult a térdfájdalma – szerencsére tolongtunk, hogy ki vegye át az ő szakaszát. 🙂

Végül 13:06:08-as idővel értünk célba, ami ugyan nem túl fényes idő, mégis igazán büszkék lehetünk rá, mert mindenki megdolgozott érte, és a körülményekhez, a sárhoz és a hideghez képest a maximumot hozta ki magából. 🙂

 

Piroska gondolatai a versennyel kapcsolatban:

Már pénteken lementünk a Balatonra, Füreden szálltunk meg a szokásos Villában.

Reggel 7:25-kor rajtoltunk. Mondhatom, hogy mind ugyanolyan izgalommal álltunk oda a rajthoz és kísértük el az első pár méteren az első futónkat, Zitát.

Ahogy azt az előző nap tapasztalataiból sejthettük, az idő hideg, nyirkos, borongós 7 °C.

Az első váltásunk Veszprémfajszon volt, mire odaértünk, 1 fokot hűlt a levegő. Nagyszerű, szerencse, hogy mindenki hozott magával váltásruhát és őszi-téli melegebb futócuccot. Az aggodalmak ellenére, a futók arca bár kipirult, úgy tűnt, nem fáznak.

Szoros menetrendet követtünk, azaz elindult a futónk, mi pedig indultunk a következő váltópontra. Az elején egész jól sikerült, sőt még vártunk is egymásra. A ritmus jó volt, az idő még mindig hűvös. Ahogy láttam, a rutinosabbak eleve nem vettek magukra túl sok ruhát, én viszont 2 felsőben, sapkában indultam az első szakaszomra. Pár száz méter után jött a nyűg: “Jaj, most muszáj vagyok megállni, melegem van.” Aki ismer, az sejti a háttérben megbúvó sunyiságot, hogy annyira nem is akartam felfelé futni az emelkedőn.

Szóval vetkőzés mögé leplezett lusta léptekkel haladtam, majd simán jöhettek az egyenesek. 3 km-nél telefon:

-A szalagozás csak egy irányba megy? Itt az út le van zárva – mondta a szőke a telefonba.

– Persze, nyugi, az az autósok elől van lezárva.

Ja, bocs.

Vöröstó előtt feltartott egy homlokrakodó az erdőben, így vesztettünk néhány percet – mondanám, ha az idő annyira számított volna.

Aggodalmam sosem múlt el, mikor ránéztem valamelyik futóra, hogy a váltóponton 7 fokban szinte semmi ruhában melegít, én pedig 2 pulcsiban didergek. Néztem a többieket is, volt, aki rövidnadrág és pólóban nyomult. “Normálisak ezek?” Ja, nem.

Szerettem, mikor a többiek megérkeztek, mindig büszkén néztem az időt. “Jaj, de jók vagytok! Behozzátok azt az időt, amit én mindjárt elvesztek!”

Kata és Peti olyan iszonyat tempókat diktáltak, hogy vagy a váltópontra nem értünk oda, vagy egy szót sem tudtunk beszélni, úgy suhantak tovább.

Ők hárman, Kata, Zita és Peti mentették meg a Csapatot, akik kitartottak, akik futottak helyettem is az utolsó szakaszon, hidegben, sötétben, egyedül.

A tavalyinál gyorsabbak voltunk, voltak, annak ellenére, hogy az időjárás sokkal rosszabb volt, az út sáros, csúszós.

 

Kapcsolódó linkek:

https://www.strava.com/activities/4204975236

https://www.strava.com/activities/4207479804

https://www.strava.com/activities/4207952189

https://www.strava.com/activities/4206134914

https://www.strava.com/activities/4206169763

 

Az előzmények

2018. tavaszán futottam a Kis-Duna maraton 10 km-es távján. Annyira szép és hangulatos volt az az útvonal, és olyan különlegesen hangzott a Ráckevétől Tassig, majd vissza Ráckevéig a Duna egyik és másik partján haladó maraton útvonala, hogy eldöntöttem, itt szeretném lefutni életem első igazi maratonját.

2020-ra szépen megterveztem a futóévem:

• Február: Téli Margita terepmaratoni táv (39,5 km, kb. 700m emelkeő a Gödöllői-dombságban)
• Március: Vértes Terepmaraton (39 km, kb. 1000 m emelkedő)
• Április: Kis-Duna maraton
• Június: Plitvice Marathon (42 km, kb. 700 m emelkedő)

Minden jól indult, de márciusban kitört a járvány és átírt minden tervet. A VTM és a Kis-Duna maraton elmaradt, a Plitvice maratont pedig novemberre halasztották. Végül is erre, a Plitvice maratonra edzettem júliustól, többé-kevésbé bizakodva, hogy gond nélkül eljutok rá, de készülni kellett egy B-tervvel is, arra az esetre, ha a járványhelyzet fokozódna. Szóba jött a Hableány maraton a Balatonfelvidéken (kb. 42 km, kb. 1600 m emelkedővel), a Naszály trail 25 km-es távja (kb. 25 km, kb. 1200 m emelkedővel – idén a kb. 50 km-es, dupla körös változat nem szerepelt a versenykiírásban), illetve a Sunset eTrail. (Még ezen kívül felmerült az is, hogy az egész maratonfutást decemberre halasszam, a Vulkántúrára – 42 km, 2200 m emelkedő, 12 óra szintidő –; ha túlélem, igazán büszke lehetek magamra 😊 ).

A Plitvice maraton útvonala a szintmetszet alapján a Plitvicei-tavak körüli kellemesen emelkedős, de alapvetően jól futhatónak tűnő pályán kanyarog, teljesítésére 6 óra áll rendelkezésre. A szóba került lehetőségek közül ehhez a Sunset eTrail állt legközelebb, de inkább lemondtam a maratonfutásról, mivel igazán nagy motivációt nem éreztem a teljesítésre (igazából nem éreztem azt, hogy képes lennék lefutni ekkora távot).

Ahogy ebben az évben már lassan megszokhattuk, az utolsó pillanatban jött a csavar: november 3-án a plitvicei utazást szervező iroda írta: ha novemberben teljesítjük a távunkat, és elküldjük róla az igazolást, megkapjuk a horvát szervezőktől a rajtcsomagot és a befutóérmet. Nagyon rövid gondolkodás után, figyelembe véve, hogy minden más novemberi hétvégére valamilyen versenyt terveztem be, kedden eldőlt, hogy vasárnap maratont futok, a legkézenfekvőbb helyen, a Sunset eTrail útvonalán.

Sunset etrail – Légy gyorsabb a napnál!

A Sunset eTrail a legendás és mindenki által ismert Vérkör kistestvére, egy instant terepfutóverseny a Vértesben. A 42 km-es táv és több mint 1000 m pozitív szintemelkedés leküzdésére 7 óra áll rendelkezésre. Ez a kör hivatalosan csak futva teljesíthető (azaz nincs külön teljesítménytúrázó szintidő, és nincs lehetőség kerékpáros teljesítésre sem). További izgalmas szabály, hogy a teljesítést napkelte után lehet kezdeni, és napnyugtáig be kell fejezni (amit még korlátoz a 7 órás szintidő) – ez is a jelmondat: Légy gyorsabb a napnál! Az útvonal kizárólag jelzett turistautakon halad, a kijelölt útvonalat kell követni, és előre meghatározott pontokon QR-kód beolvasásával igazolni a pontérintést. Nagyon egyszerű a pontokat megtalálni: mindegyik egy nagy, sárgás S betűvel jelölt fa hátulján helyezkedik el. A honlapról le lehet tölteni térképet, szöveges és turistajelzéses itinert is, valamint megtalálható az érintendő pontok táblázatos összefoglalója is a legfontosabb adatokkal (résztáv, össztáv, részszint, összszint).

Ugyan én az okosórám segítségével tájékozódtam, de akár az itinerek és a térkép segítségével is könnyedén végig mehettem volna a pályán. Sikeres teljesítés esetén a szervezők igyekeznek a célba éréskor átadni a befutóérmet, amelynek díját 2 héten belül átutalással lehet rendezni; de ha erre éppen nincs lehetőségük, a Sportcsarnok melletti postaládából lehet kivenni az érmet a sikeres teljesítés után kapott kód segítségével. A honlapról névre szóló, időeredményes oklevél is letölthető.

Az útvonal egyébként érinti a Vérkör, a Vértes Terepmaraton, a Zuppa Trail, az Országos Kéktúra és ki tudja még hány, általam még nem ismert, futóverseny, instant kör vagy teljesítménytúra útvonalát. Aki nyitott szemmel fut, megörülhet az ismerős szakaszoknak. 😊

2020. november 8. vasárnap

Reggel 8 óra előtt indultam útnak Oroszlányba, nem túl nagy kedvvel és tele bizonytalansággal. Útravalóul ennyit kaptam: „Készen állsz ennyit futni, én nem aggódok.” és hogy az órámnak 5 óra 48 percet ki kell bírnia. Terv szerint 9:18-kor rajtoltam volna, hogy a szintidőm az aznapi 16:18-as naplemente legyen. Sorozatos ügyetlenkedés után (először parkolóhelyet nem találtam, majd kerestem a jelölt fát a rajtkóddal és már az egész teret körbejártam, mire rájöttem, hogy itt az ablak mellett kell keresni, majd szinte valamennyi rajt- és célkódot beolvastam, kivéve azt, ami nekem kellett volna, mire megtaláltam a Sunset eTrail rajtkódját…) végül 9:52 körül sikerült beolvasnom a rajtkódot. („Remek… már csak alig 6 és fél óra maradt a teljesítésre…” )

1. szakasz; Oroszlány-Majk (2,7 km, 50 m részszint):

Rövid, jól futható szakasz, ahol a látnivalók sem terelik el a figyelmet a futásról. 2 km aszfalton, 700 m erdei ösvényen visz. A nagy lendületben kétszer is majdnem elrontottam a kanyarokat, és túlfutottam. Az első pont a Kamalduli Remeteségnél (Majki kastély – itt éppen építkezés van, így nem néztem meg), egy emelkedő tetején, jobbra található, az S betűvel jól láthatóan jelölt fán. (17:17/ 14:33)

2. szakasz; Majk – Várgesztes (9,1 km (6,4 km), 211 m részszint):

Ez a szakasz végig a sárga jelzésen vezet, szinte végig csak emelkedik, alattomosan, laposan. Ez afféle emelkedő, ami próbára teszi az ember türelmét. Jól lehet futni rajta, akár gyorsabban is. Az utat elvéteni nem lehet, de soha nem akar véget érni. A vöröses-aranyos színekbe öltözött őszi erdőből kiérve a Gesztesi várhoz kanyargós aszfaltos-sziklás emelkedő vezet fel, aminek tetejéről már látható is szemben a QR-kódot őrző jelölt fa. (1:02:04/ 0:56:26) (Sajnos, a várat 7 éve bezárták, mert falomlások miatt életveszélyessé vált, így csak kívülről lehet megcsodálni.)

 

3. szakasz; Várgesztes – Vérteskozma (14,4 km (5,3 km), 98 m részszint):

Szerintem ez az egész út legjobban futható része. A várból elindulva egy darabig lejtős aszfalton lehet haladni, majd jön egy nem túl meredek, még éppen futható emelkedő, végül hosszú egyenes lejtő következik egészen Vérteskozmáig. Útközben, nagyon pici letéréssel meg lehet tekinteni a Szent Vendel emlékhelyet is (Szent Vendel a pásztorok védőszentje). A közigazgatásilag Gánthoz tartozó Vérteskozmán eddig csak a Rock’n’Roll futás keretében jártam, de akkor is csak a falu szélén lévő Vértes Meteor Kulcsosházig, a versenyközpontig jutottam. Most viszont szinte az egész (egyutcás) falun keresztülfutottam, és valamennyi hangulatos és takaros fehérre meszelt parasztházat megcsodálhattam. Az ellenőrzőpont a faluból balra kikanyarodva, egy hatalmas rét másik oldalán található. A réten érdemes körbenézni, mivel a környező hegyek ősszel ködbe burkolóznak, amivel sejtelmessé válik a táj. Aki szeretne a modern világtól kicsit elvonulni, átadni magát a csendnek és a nyugalomnak, töltsön el pár napot például Vérteskozmán. Ugyanis a településen elég foghíjas a térerő, így a kód beolvasása után előfordulhat, hogy nem tudja feltölteni az időnket. Ilyenkor nem kell kétségbeesni és próbálkozni (mint ahogy én tettem hosszú-hosszú km-eken keresztül… ácsorogtam, sétálgattam, próbálkoztam, ahelyett, hogy haladtam volna), a következő pont közelében már biztosan lesz térerő, akkor is be lehet rögzíteni az időnket. Lehet, a táblázatban fals idő fog megjelenni, de hát úgyis a végeredmény a lényeg. 😊 (1:39:32/ 1:31:12)

 

4. szakasz; Vérteskozma – Várgesztes kelet (18,6 km (4,2 km), 106 m részszint):

Az ellenőrzőpont után egy kissé meredekebb, saras időben csúszós lejtő vezet le az aszfaltos erdészeti útra, amelyről hamarosan vissza kell térni balra, a sárga jelzésre, hogy a Fillér-árok és a Bodzás-árok hol jól futható (annak ellenére, hogy ezt írom, nekem elsőre ez egy nehéz szakasz volt – nem tudtam, hogy be fogja-e fogadni a rendszer a kódomat, sokat ácsorogtam és gyalogoltam emiatt, és teljesen kizökkentem a futásból; 15 km körül egy maraton esetében ez nem túl biztató), laposabb emelkedős vagy lejtős, hol kidőlt fákkal nehezített vonalában érjük el Várgesztes keleti oldalát. Az út itt elkanyarodik, az ellenőrzőpont ebben a kanyarban található. (2:13:34/ 2:02:08)

5. szakasz; Várgesztes kelet – Körtvélyespuszta (25,4 km (6,8 km), 244 m részszint):

A hivatalos itiner szerint ezen a szakaszon található a legnehezebb emelkedő. Valóban, van egy emelkedő, ami kellemes árok jellegű ösvényként indul, majd egyre meredekebb lesz. Rövid, alig több, mint 1 km-es, de nehéz szakaszt kell leküzdeni, ami után ismét könnyedén lehet már futni. Itt figyelni kell az irány- és jelzésváltásokra is. Egy nagy tócsa kikerülésekor például sikerült majdnem rossz irányba mennem. Néhol kidőlt fák teszik kalandosabbá az utat, és nincs hiány látnivalókban sem (Mária szobor, csodás sziklaképződmények). 🙂 Ez (és a következő) szakasz ismerős lehet a Vérkörről, a Vértes terepmaratonról vagy a Zuppa trailről is. Vízvételi lehetőségként pici kitérővel érinteni lehet a Szép Ilonka-forrást is (bár én ezt még nem találtam meg). Az ellenőrzőpont itt nem egy kanyarban vagy egy magaslaton van, hanem egy hosszú egyenes bal oldalán, egy információs táblánál. Térerő itt sincs, de 2-3 km múlva már véglegesíteni lehet a bejelentkezést. (3:19:21/ 2:59:45)

6. szakasz; Körtvélyespuszta – Nagy-Somló kilátó (34,5 km (9,1 km), 227 m részszint):

Olyan hihetetlen, de már csak az utolsó kb. 300 m emelkedő, viszont még 17 km áll előttem. Ez már nem sok, szinte síkon visz az út. Mégis nálam ez a 25 km feletti táv már nem komfortos. Szoktam 30 km körüli távokat futni, de más az, ha valami 5 km múlva véget ér, és más, ha még 17 (!) km van hátra.

Az út itt is sok látnivalóvalót tartogat. Az út mentén kis kitérővel vagy a fák rejtekében megcsodálható a Vitányvár, és ha nem veszi ki nagyon az erőnket az emelkedő és tudunk figyelni, megtekinthetjük a Rockenbauer Pál emlékfát is. Ez a szakasz is alapvetően jól futható (lenne másnak), kisebb emelkedőket nagy lejtők váltanak. A Nagy-Somló kilátóhoz egy viszonylag hosszú emelkedő vezet, ami elég enyhe, és sosem akar véget érni, és ettől lesz olyan nehéz. Ha van idő, érdemes felmászni a kilátóba a létrákon, mert nagyon szép körpanoráma tárul elénk. (4:29:42/4:14:14)

7. szakasz: Nagy-Somló kilátó (Oroszlány, 42 km (7,5 km), 64 m részszint):

Ez az a szakasz, ahol megkönnyebbülten és felszabadultan kellene repülni a cél felé. Ez már szinte csak lejt, nagy része aszfalton vezet, lehet ügyesen, gyorsan futni, anélkül, hogy figyelni kéne a talajra. De nem nekem! Ha korábban valamelyik szakaszról úgy gondoltam, nehéz, akkor még nem jártam ezen a szakaszon. A fáradt láb már nem akarja, tiltakozik, nem akar mozdulni, nem akar futni. Próbáltam erőlködni, de 2-300 méterenként bele kellett sétálnom. Ez az a szakasz, amin nagyon sok időt lehetne még faragni a célidőből. 2 km meredek lejtő, azután egy ici-pici emelkedő jön, 2 km síkfutás egy réten keresztül, majd újabb lejtő, végül egy nagyon enyhe emelkedő a célig, az oroszlányi sportcsarnokig. (5:21:45/ 5:01:38)

A célba érés fura volt. Fel sem fogtam igazán, hogy a leghosszabb távomat és az első maratonomat teljesítettem. Nem kapott el nagy eufória, pedig 26 perccel jobbat futottam a becsült időmnél (5:48 helyett 5:21:45) úgy is, hogy szerintem 15 km után már inkább csak sétálgattam, vánszorogtam, kirándulgattam. A célban az egyik szervező várt az érmemmel, készített befutóképet, majd hazaautóztam.

A várakozásokkal ellentétben szerencsére nem fájt semmim, nem voltam igazán kimerült, nem fájtak a lábaim sem. Azért a 2 nap pihit boldogan fogadtam. 😊

És hogy miért szerepel két részidő is a szakaszok mellett?

19-re lapot húzni

Hétfőn este egy kedves inárcsi futótársam, Izsa Szabi kérdezte, hogy nincs-e kedvem menni a Sunset eTrail-re, mert a futótársa (Sárdi Tomi) felesége (Simonyi Niki) mellé keresnek futótársat, és rám gondolt. Elsőre visszautasítottam. “Most futottam egy maratont, nem futhatok rögtön utána egy másikat… Pihennem kell, vár még rám bőven kihívás a hónapban.”

Azért megírtam annak a kedves futótársamnak, aki segíti a felkészülésemet, hogy milyen meghívást kaptam, és legnagyobb meglepetésemre (és örömömre) azt mondta: „Felőlem mehetsz.”. Több sem kellett nekem, gyorsan írtam Szabinak, hogy zöld utat kaptam, és nagyon szívesen megyek. Így a vasárnapi első maratonomat rögtön követte a szombati második.

Erre a futásra az „edzői” utasítás az volt, hogy próbáljak úgy futni, hogy ne legyen túl gyors a tempó, hogy bírjam a végéig (Niki ügyesebb, gyorsabb és tapasztaltabb futó ezeken a maraton körüli távokon is, mint én 😊 ), a saját elvárásom pedig az volt, hogy jobbat fussak, mint előző alkalommal. (Egy titkos és megvalósítható cél volt az is, hogy bekerüljek a top10 legjobb női teljesítő közé – csak úgy, mert az olyan jól hangzik -, de a héten már hallottam, micsoda futókkal fogok aznap egy ösvényt taposni, így ezt a célt hamar elengedtem, és maradt az, hogy jobb legyen, mint előzőleg. Ugyanis, ha nem tudok jobbat futni, miért indulok máris egy második körre?) Szerencsére, a pályára és a pontok helyére még emlékeztem, nem vacakoltam a kódolvasásokkal a térerő nélküli helyeken, az útvonalat is csak 2x tévesztettük el (egyszer a nagy pocsolyánál, egyszer meg véletlen a párhuzamos úton mentünk, ami szerencsére ugyanoda vezetett, mint a hivatalos, jelzett út).

A sors egy nagyon kedves, türelmes és motiváló futótárssal hozott össze; amikor belesétáltam, ő is sétára váltott, amikor látta/hallotta, hogy már nagyon nyüglődők, bíztatott. Első teljesítéskor Vérteskozmáig tartott a lendület, másodjára már egészen Várgesztes keletig (én legalább is úgy érzem, nem tudom, kívülről ez hogyan látszott). Utána már nehézkesebben haladtam, többször belesétáltam, az emelkedőkön és a lejtőkön sem volt már kedvem kocogni, csak gyalogoltam. A 6. pont előtt még reális lett volna az 5 órán belüli teljesítés is, de a kilátóhoz olyan lassan értem föl, hogy már csak háromnegyed óránk maradt, és, sajnos, éreztem, hogy innét már nem fog könnyedén menni a futás, bármennyire is jó lenne, nem fogom tudni megerőltetni magam. Végül kiegyeztünk (elsősorban sajátmagammal) egy maximum 5 óra 5 perces teljesítésben, ami gyorsabb, mint az előző, és mindkettőnknek maraton PB-t jelent. Mivel a pontos maratoni táv nem volt meg a kódolvasásig, még egy picit keringtünk a parkolóban, hogy összejöjjön a hiányzó 2-300 m. 😊

Aznap nagyon sokan (tízen) teljesítettük sikeresen a Sunset eTrailt. Mindenki nagyon ügyes volt. Ezuton is gratulálok nekik is, de főleg a futótársaimnak, Nikinek, Tominak és Szabinak! 😊

Nagyon jó élmény és tapasztalás volt, a maraton és a duplázás is. Jó visszajelzés, hogy az edzésekkel szépen haladok és fejlődök, de bőven van még min javítani, hova fejlődni. Szokni kell a terhelést, javítani kell a frissítésen, edzeni és erősíteni kell az akaraterőt és a kitartást, és erősödni testileg és szellemileg.

Köszönöm Szabinak a meghívást, és Nikinek az együttfutást!