Beszámolók, aktualitások

Jó Szerencsét! – avagy kalandok a Bányász-körön

December végén mennyiségi futásaim voltak, vagyis a cél az volt, hogy sérülés, túlerőltetés és kiégés nélkül elérjem év végéig a 3500 km-t. Igazából nem volt semmi különösebb oka. Szép kerek szám, és reális esélyem volt arra, hogy elérjem. Szépen futogattam is, de már nagyon vágytam az igazi nehéz futásokra, ahol küzdenem kell a természet elemeivel és a saját akaratommal is. Amikor meg kell győzni a lábaimat, minél szaporábban lépdeljenek felfelé az emelkedőkön, és minél fürgébben vágtassanak lefelé a lejtőkön. Valami újat is szerettem volna látni.

A Bányászkör minden igényemet kielégítette. Teljesítés közben sokszor éreztem úgy, hogy nehéz, de mindig arra gondoltam: a bányászoknak sem lehetett könnyű. Egy Dorogról induló tematikus túramozgalomról van szó, amelynek útvonala a Keleti-Gerecsében kanyarogva ismerteti meg velünk a dorogi kistérség szénbányászatának emlékeit, és számos tekintetben eltér a legtöbb instant körtől.

 

Az útvonal nagy része nem jelzett turistautakon halad. Garantáltan csendes, békés, már-már kihalt útvonalon haladhatsz és igazán új, kevésbé ismert és járt ösvényeket fedezhetsz fel.

A szokottnál sokkal több ellenőrzőpont van. Ennek oka az, hogy a 32 és 54 km-es útvonalakon az ellenőrzőpontként működő QR-kódokat a szénbányászattal kapcsolatos emlékműveknél, múzeumoknál, látnivalóknál helyezték el. Így azon kívül, hogy sportolunk, a természetben vagyunk, még a történelem egy kis (nem túl ismert, de roppant érdekes) darabkáját is fel tudjuk fedezni, meg tudjuk ismerni.

A túrát lehet teljesíteni kirándulva: ekkor nem muszáj a javasolt útvonalat követni, nem kell az ellenőrzőpontokat az útvonalon található sorrendben érinteni, a túra bármikor és bármennyiszer megszakítható, majd folytatható, ehhez a teljesítési módhoz nem tartozik szintidő. Teljesítménytúrázóként már egy szuszra, távtól függően 10 vagy 15 órás szintidővel kell bejárni az útvonalat.

Futóként, illetve tájfutóként erre már csak 6 és 9 óra áll rendelkezésre. Tájfutóként az ellenőrzőpontokat bármilyen sorrendben fel lehet keresni – így akár érvényes teljesítés mellett visszafelé is fel lehet fedezni a kört vagy teljesen új útvonalat lehet kitalálni.

Aki inkább kerékpározna, lehetősége van kerékpáros kirándulóként, szintidő nélkül vagy kerékpáros teljesítménytúra keretében 4 és fél, illetve 6 órán belül teljesíteni a távot.

Még a díjazásban is bőséges választékot kínálnak a szervezők: élményfutás, ökofutás, barlangbelépős futás, érmes futás és all-in futás közül lehet választani.

Itt csak az nem talál kedvére valót, aki igazán nem is akar. 🙂

Én futó szintidővel neveztem a túrára. Általában fel szoktam készülni az útvonalból, hogy miközben futok, tudjam, merre járok, mit fogok látni, mit kell róla tudnom, mire figyeljek, és esetleg hol érdemes kitérőt tenni. Szeretem azt, ha nem csak látom, hogy van előttem valami érdekes, hanem tudom is, hogy mi az. Sajnos, ebből az útvonalból egy késő éjszakáig tartó filmnézős program miatt nem készültem fel, csak a szokásos papírfecnis itineremet készítettem el a pontok kilométereivel.

Igazából erre a kijegyzetelésre sem lett volna szükség, mivel kódolvasás és bejelentkezés után olvasható a következő pontig hátralévő táv és a szintidőn belüli teljesítésig hátralevő idő is, valamint lehetőség van az adott ponthoz tartozó ismertető elolvasására, a kapcsolódó weboldalak meglátogatására. Futó szintidő választása esetén azért inkább javaslom, hogy előre olvassátok el a leírásokat. Én ezt nem tettem meg, teljesítés közben nem szánhattam rá időt, és így utólag pótoltam. Mert erre is van lehetőség ám! A maximális élmény érdekében, hogy ne csak ponttól pontig fussatok, hanem tudjátok is, éppen hol álltok, és mik történtek ott korábban, javaslom, hogy indulás előtt olvassátok el a honlapon külön menüpont alatt található leírásokat.

A túra a dorogi Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól indul. Ez jelenleg zárva van, de biztos vagyok abban, hogy nagyon érdekes kiállítást rejthet, így talán egy második teljesítés alkalmával visszatérek és megnézem. Az útvonalon említésre méltó helyek a Mária-barlang (eredetileg vízfelfogó támfal, 1926 óta Mária kegyhely) lépcsősora és a Kálvária meredek emelkedője. Szeretem azokat a Kálváriákat, amelyeknek bejárása küzdelmes. A dorogi Kálvárián kifejezetten nehéz, meredek emelkedőt kell megmászni, így átélhetjük a keresztút szenvedését, és a végén csodálatos panoráma tárul elénk. Érdekes ellenőrzőpont a Henrik-hegyi bányászati emlékkő, egy kőtábla, amelybe az előttünk elterülő táj térképét vésték. Gyalogos teljesítők előnyben: egy kis időt el lehet tölteni azzal, hogy a térképen jelölt helyeket próbáljuk beazonosítani az elénk táruló messzeségben. Izgalmas kiállítást rejthet, így gyalogos teljesítőként, jó szervezéssel, érdemes megtekinteni a csolnoki bányász múzeumot is. Én csak a kertjében található szabadtéri kiállítást lestem meg, és már ez is elég látványos volt. A Pollus-hegyi kilátópont ugyan nem kifejezetten bányászati vonatkozású ellenőrzőpont, viszont az egész környéket be lehet látni.

 

Izgatottan vártam a csolnoki IX-es akna Munkatábor Emlékhelyet. Egy sorompóval lezárt út kanyargott a fák között, a fák koronája sejtelmesen, baljóslatúan hajolt az út fölé. Egyszer csak jobb oldalt végtelen mohás lépcsősor jelent meg, jobbra, balra pedig az elmúlt idők romjai hevertek puha avar- és mohatakaró alatt. Szinte vártam, hogy egyszer csak a fák közül előbukkanjon egy félelmetes, baljóslatú vaskerítés, ami mögött a munkatábor található. Valójában a tábort már régen elbontották, és helyén nagyon szépen gondozott emlékmű áll, a néhai munkatábor makettjével.

Ezután futottam a hegyoldalon, egy kis ösvényen, hangulatos völgyben vezető erdei úton, majd egy kopasz hegyoldalon felmászva még egyszer megcsodálhattam a panorámát, hogy utána ezeréves tölgyerdőben jussak el a dámszarvasokhoz Csolnokra. A túra Dorogon, a bányászati miniverzumnál ért véget.

Ez egy igazán változatos és szerethető túra volt. A kritikus kereszteződések jól ki vannak táblázva, így aki nyitott szemmel jár, nem tévedhet el. Az igazoló rendszer nagyon jól működött, a története érdekfeszítő, a szervező, Hartyáni Csaba meg hihetetlenül kedves, lelkes és segítőkész.

 

Aszfalt, erdő, szántóföld, meredek és lankás emelkedő, csodás kilátás… tényleg mindent magába foglal ez az útvonal. Amennyire könnyűnek tűnik elsőre, annyira nehéz tud lenni. Szívből ajánlom mindenkinek egyszer kipróbálni.

Szénás körön jártunk

Robi 31. születésnapját ünnepeltük a körön. Nagyon izgalmas volt, mert harcoltunk az öt órás szintidővel és a telefonok akkumulátoraival ugyanis a háromból 1 telefon teljesen lemerült, Robinak marad 3%, végül nekem maradt csak annyi, hogy a célban a QR kódot beolvassam 4:56 percnél. A fagyos időjárás kedvező volt, mert a csúszkálás-dagonyázás így elmaradt, viszont cserébe a 3. km-nél sikerült beszakadnom a jeges patakba és teljesen beázott az egyik cipőm.
Ez volt az első körünk, nekem nagyon tetszett, mert tavaly 3 szakaszát is lefutottam a pálya különböző részeinek, most pedig ellentétes irányba vitt a kör. Kétszer voltam már a Csergezán Pál kilátónál is és harmadjára végre fel tudtam menni megnézni a csodás kilátást. A nagy szénáson is szédületes panoráma fogadott bennünket minden irányba.


A kör végén az érem átadás egy csodás cukrászdában történt. Remélem nálunk Ócsán is hamarosan el fog indulni a saját körünk és hasonló szép környezetben adhatjuk majd az át érmeket…

Motivációforrások egy versenyek nélküli világban, avagy hogyan maradj motivált a sportban egy világjárvány idején

2020. mindenkinek kissé más volt, mint megszoktuk és terveztük. A szokásos futóversenyeinket törölték, a közösségi futások elmaradtak, az edzőtermek bezártak, a személyes kapcsolatok kissé megkoptak. Néha már-már azt érezhetjük, hogy félünk egymástól és féltjük egymást saját magunktól. Ilyen körülmények között gyakran hallani azt, hogy nem futunk, mert nincs motivációnk. Pedig ha nyitottak és rugalmasak vagyunk, ezt az időszakot is a hasznunkra tudjuk fordítani, és számos, más jellegű ösztönzőt tudunk találni.

Lássuk, mik is lehetnek ezek!

1.   Online edzések:

Az edzőtermek bezárásával és a csoportosulás betiltásával a csoportos órákat, személyi edzéseket nem lehetett megtartani. A leleményes edző ilyenkor alkalmazkodik, a kitartó, elkötelezett edzett pedig így sem adja fel és hagyja félbe a munkát. Most már egyre több edző kínál online órákat, egyedül vagy csoportosan, facebook videochaten, Zoom vagy Teams alkalmazáson keresztül, aktív, beszélgetős vagy passzív részvétellel. Személyes találkozás nélkül, de mégis lehet csoportosan edzeni azoknak, akik számára a klasszikus “aerobik DVD-k” nem vonzóak.

Én a ChrisFit edzéseket folytattam online, facebook videochaten keresztül, a szobámban, a kertben vagy az ócsai pincesoron. Meglepő, de így is nagyon hatékonyan lehetett edzeni, néha úgy éreztem, még nehezebbek is voltak a tisztán saját testsúlyos feladatok, mintha a teremben súlyokat, TRX-et és egyéb eszközöket is használtunk volna.

Előnye: Hatékony edzés, az utazási idő megspórolásával, akár maximális rugalmassággal időben és térben, a kényelmes otthonban vagy egy inspiráló szabadtéri környezetben.

Hátránya: Nem látod élőben az edzőtársakat.

2.   Jótékonysági futások:

Egy szép érem megszerzése mindig motiváló tud lenni, főleg akkor, ha a távot a szintidő nyomása nélkül, hazai terepen is lehet teljesíteni. A facebook események között vagy az internetet böngészve többféle jótékonysági „versenyt”, kihívást is lehet találni. Az összeg részben vagy egészben jótékonysági célra fordítódik, a támogatásért és teljesítésért cserébe pedig egy szép éremmel bővül a gyűjtemény.

Én idén támogattam Bogár Jani és Ihász Veronika Spartathlon indulását (a járvány miatt ez a verseny 2021-re tolódott át), a Tündérkör Alapítványt, a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány és a Magyar Vöröskeresztet.

Előny: Van egy cél, amiért futhatunk, a szintidő nyomása nélkül, ráadásul közben jótékonykodhatunk is.

Hátrány: Nincs hátrány, nincs veszítenivaló.

Tipp 1: a Magyar Futósport Egyesület oldalán jelenleg is többféle jótékonysági futást lehet találni. A Jótékony futók közössége facebook csoportban pedig mindenféle jótékonysági eseményt lehet találni, hirdetni.

Tipp 2: Bármikor lehetsz jótékonysági futó is. Kitalálsz magadnak egy kihívást, ami motivál téged, inspirál másokat, lehet ez akár egy első maraton, egy Kör teljesítés, egy Országos Kéktúra teljesítés, és a Suhangyalok vagy az Élménykülönítmény egész évben vár a jótékonysági sportolók között. (Talán ez a két legismertebb kezdeményezés, de rajtuk kívül még számos más alapítvány és egyesület is várja a jótékonysági sportolók segítségét.)

3.   Instant körök:

Ki nem hallott még a Szénás Körről, a Mókus Körről, esetleg a VérKörről?

Azt tudtátok, hogy nem messze Ócsától (Újhartyán területéről) indul a Kiskunság Instant Trail, amely valamennyi útvonala érinti a szomszédos Pótharaszti Sétaerdőt?

Hallottál már a Gerence Körről, ami elvezet a bakonyi Gyilkos-tóhoz?

Csodáltátok már a legszebb kilátásokat a Mátrai Kilátások vagy a Budai Kilátások útvonaláról?

Tudjátok, hogy miről kapta a nevét a Medvés Kör?

Szemeztetek már a Bükk 900 online-nal?

Az instant körök világában igazi kincsekre lehet bukkanni. Ezek rendszerint olyan útvonalak, amelyek jelzett turistaösvényeken haladva épített vagy természetes látnivalókat érintenek, ezáltal is lehetővé téve a környék megismerését. Ezek általában körtúrák és csak ritkán A-ból B-be útvonalak (vagyis a rajt és a cél csak ritkán tér el). Szintidőtől függően futva, teljesítménytúrázva, túrázva, akár biciklizve is lehet teljesíteni őket, a teljesítést pedig QR-kódok beolvasásával vagy GPS-es helyzetmeghatározással lehet igazolni, például a GeoGo-n keresztül (egyes esetekben a rögzített, bejárt útvonal beküldésével való igazolásra is lehetőség van).

Adott az útvonal és a szintidő, az eredmények pedig egy listában jelennek meg. Majdnem olyan, mintha igazi versenyen lennénk! Lehet úgy is teljesíteni az útvonalat, hogy kirándulásként tekintünk rá, és megnézzük, milyen látnivaló fér még bele az időbe, kisebb kitérőket téve; de lehet komoly tervekkel is indulni, megnézni a ranglistát, végiggondolni a képességeinket és aszerint egy célidőt kitűzni, annak eléréséért küzdeni.

Ebben az évben ezek az újonnan felfedezett instant körök adtak nekem legtöbbet. Időnként nézegetem a GeoGo túrák listáját, az útvonalakat, szintmetszeteket, és izgatottan tervezgetem, hogy mikor melyikre tudnék menni, vagy melyikre lenne jó újra elmenni (mert bizony olyan is van). Ha egész évben csak instant túrákra járnék, és egy versenyen sem vennék részt, akkor is maximálisan elégedett lennék, mert a ranglista és a szintidő ad némi versenyérzést, és emellett pedig csodálatos tájakat lehet megismerni futás közben.

Jártam Biatorbágyon a Nyakas Körön, a Mátrai Kilátások és a Budai Kilátások hosszabb távján (mindkét útvonalon kilátópontoknál, kilátóknál található az ellenőrzőpont), a vértesi Zuppa trail-en (ezt imádtam, igazán mesés útvonalon vezet) és a VérKör kistestvérén, a Sunset eTrail-en (2x is). Annyi csodás útvonal vár még rám, de a Sunset eTrail-re és a Zuppa trail-re biztosan visszamegyek, és nagy vágyam a Bükk 900 online teljesítése is.

Előny: Adott az útvonal, a szintidő ad némi versenyhangulatot, az eredmény megjelenik egy online ranglistában is. További előny, hogy akár nevezés nélkül is teljesíthető, hiszen nyilvános az útvonal (más kérdés, hogy ez mennyire etikus, illene-e támogatni azt, aki dolgozott az útvonal kitalálásán, egy rendszert üzemeltet az instant kör fenntartására, telefonon, e-mailben, chaten, a saját szabadidejéből áldozva rendelkezésünkre áll, ha a teljesítés előtt, alatt kérdésünk van). Bármikor teljesíthetők, mi választhatjuk ki az ideális napot. Ha tetszett az útvonal, vissza lehet menni, ha nem számít az idő, lehet variálni, kitérőket tenni, mindent megnézni a környéken.

Hátrány: A ranglista nem feltétlen mérvadó, különböző időkben, különböző körülmények között teljesítve a távot nem mérhető össze a teljesítmény igazán. (Persze, ez nem csökkenti a jelentőségét az egyéni és pályacsúcsoknak, sőt, egy-egy instant kör pályacsúcs döntését legalább olyan izgatott figyelemmel tudja követni az online tér segítségével a futóvilág, mintha egy verseny célegyenesében izgulnánk a befutókért.)

Tipp: Érdemes nézegetni a GeoGo oldalát, esetleg a legtöbb instant körök honlapját, mivel számos egyéb instant kör, mint együttműködő partner oldalára átirányítanak.

4.   Virtuális kilométer gyűjtő kihívások 1:

Több oldal is kínál olyan kihívásokat, hogy egy adott távot kell teljesíteni, előre megadott vagy általunk kiválasztott időintervallumon belül. Csak be kell írni a keresőbe: virtual run. Számos találat van, főleg külföldi oldalakon, csak ki kell választani a megfelelőt.

Én a The Conqueror virtual challanges-t próbáltam. Őszintén, kissé aggódtam, hogy a borsos (kb. 10 ezer Ft) nevezési díjért cserébe mit kapok, de végül is kellemesen csalódtam. Épp a napokban érkezett meg egy érmem, amelyet november elején adtak fel, de valahogy elkavarodott a postán. Jeleztem a szervezőknek, akik azonnal elküldtek egy másikat (az még úton van, így várhatóan 2 érmem is lesz). Meglepően gyorsan reagáltak, nem vonták kétségbe azt, hogy nem érkezett meg a medál. Sikeres nevezés után egy kódot küldenek, ezzel lehet indítani a küldetést. A kezdőnapot és a teljesítésre szánt időtartamot én állítom be, és ha szükséges, menet közben tudom módosítani is. Az oldal automatikusan importálja a futás/túra/kerékpározás/séta teljesítéseket, a küldetés jellegétől függően. Egy térképen nyomon is lehet követni, hogy hol járok a küldetésben, illetve menetrend szerint, egyenletes haladással számolva hol kellene tartanom. 20-40-60-80-100%-nál valamennyi küldetés esetében képeslapot is küld a rendszer, ami olyan, mintha tényleg úton lennék, és beszámolnék arról, hol járok éppen. Sikeres teljesítés után postán/futárszolgálat segítségével küldik az érmet, és elektronikus oklevelek is letölthetők. Mindegyik érem tenyérnyi méretű, nagyon szépen kidolgozott darab, az a fajta, amelyet büszkeséggel szokás mutogatni. Hosszabb-rövidebb útvonalak közül lehet választani, a 42 km-es Inca Trail-től kezdve a 3669 km-es Route 66-ig. A választék, a teljesíthető útvonalak köre folyamatosan bővül, így mindig akad újabb kihívás.

Vannak példák a virtuális kilométer-gyűjtésre a helyi futóközösségekben is, például az ócsai UFÓ SE tagjai a futás, biciklizés, úszás, túra/séta kilométereket is gyűjtik, de a dabasi futóknál is vezetünk kilométer-gyűjtő táblázatot.

Előny: Verseny nélküli időszakban vagy egy havi/éves kilométerszám, mint cél, eléréséhez motivációt adhat egy ilyen küldetés. Csodálatosan szép érmet adnak, vagy a teljesítést oklevéllel honorálják.

Hátrány: Előfordulhat, hogy drága a nevezési díj.

Tipp: Az én jövő évi futókilométer célkitűzésem a Route 66 teljesítése virtuálisan. Várhatóan év végére sikerül 3669 km megtételével.

5.   Virtuális kilométergyűjtő kihívások 2:

A jelenlegi pandémiás helyzet úgy hozta, hogy többen szerveztek olyan kihívásokat, amelyek során egy adott időtartamban lefutott, lebiciklizett vagy leúszott kilométereket igazolva (de minimum egy bizonyos távot teljesítve) szerezhető meg az érem, esetleg a legtöbbet teljesítők még külön díjazásban is részesülnek.

A klasszikus országfutást bizonyára mindenki ismeri. Amellett, hogy országszerte közösen gyűjtjük a kilométereket, közösségi futások is szerveződnek az esemény kapcsán, ahol akár új futóbarátokat, futótársakat lehet szerezni.

Idén a Platánsport szervezésében részt vettem a Trianon100 Virtuál Maratonon és az Ezerév Virtuális Triatlonon. Az elsőre csak a minimális 100 km-t küldtem be, de a másodiknál már a teljesítési időszak minden kilométerét leadtam, így megszereztem a korosztályom (és a teljes női mezőny) első helyezését, 544 km-rel.

Valamikor nyáron rátaláltam egy másik facebook eseményre is. A Fussuk körbe a Földet! csapatával körbe futottuk az Egyenlítőt, majd a Ráktérítőt, végül a Földközi-tengert is. Azon kívül elfutottunk a Mikuláshoz Lappföldre, később a kisded Jézushoz Betlehembe, és időben haza is értünk mindkétszer az ünnepre. Jelenleg pedig az El Camino-t futjuk, bemelegítésként a 2021-es nagy kihívásunkra (ami még egyelőre titok). Mindenki fut, ahol és amennyit éppen tud, nincs semmiféle kényszer a távot illetően. Nem is egymással versenyzünk, mert minden megtett lépés a közös cél felé vezet. A futásokat egy űrlapon rögzítjük, és általában kiírjuk a csoportba is, ezzel motiválva egymást. Döbbenetes és inspiráló látni, hogy ki merre fut, milyen edzéseket teljesít, milyen hihetetlen versenyeredményeket ér el, hogy hogyan térül meg a befektetett munka. A Földkerülés alkalmával heti összesítőknek köszönhetően gratulálhattunk a legtöbb heti kilométert teljesítő társainknak is, a végén pedig a top 10+1-es „helyezettnek” külön is szántak a szervezők 1-1 posztot. (Különleges öröm és hatalmas meglepetés volt számomra, hogy az 5. leghosszabb távot tettem a közösbe 1120,69 km-rel, illetve a hatnapos lappföldi futáson 74,36 km-rel a 3. legtöbbet futottam.)

Szeptember végén rendeztük a Fuss Párban Ócsán! kihívást az UFÓ SE tagjainak és ismerőseiknek. Párokba álltunk és szeptember utolsó hetében futottunk, minél többet. A kiírás szerint minden nap a páros legalább egyik tagjának futnia kellett, az eredményeket pedig a facebook eseménynél posztoltuk. Végül az 1-3. legtöbbet futott páros kupában részesült, minden résztvevő pedig érmet kapott. Egy-egy ilyen kihívás nagyon jól meg tudja mozgatni a futóközösséget.

Ezeken kívül még biztosan számos olyan kihívás létezik, ahol hazai kterepen teljesítve, mégis másokkal versenyezve és ezáltal folyamatosan motiválva sportolhatunk egy cél elérése érdekében.

Előny: Hazai környezetben, esetenként akár futópadon is lehet futni, nem számít az idő sem, a teljesítők tudják egymást motiválni.

Hátrány: A teljesítés közben nem érződik a szurkolás, támogatás, csak esetleg az eredmény bemutatásakor, a bejegyzéshez fűzött hozzászólásokból. Nem pótolja az igazi, élő futóversenyeket.

6.   Tájékozódási futás jellegű kihívások:

Akadnak olyan izgalmas kihívások is, amikor adottak az érintendő pontok, esetleg a szintidő és a rajt-cél helyszín, de szabadon választható az útvonal. Ezek a kihívások lehetnek egész évben tartók, időszakosak, vagy akár egy-egy konkrét eseményhez kapcsolódók. Én ezeket említem most tájékozódási futás jellegű kihívásoknak.

Valamilyen szempontból ide sorolható az előbb említett Bükk 900 online is, hiszen, a rajt/cél, a szintidő és az érintendő csúcsok adottak, az útvonal és a csúcsok sorrendje viszont tetszőleges. A sima (1x) útvonalon felül van dupla (2x), ultra (4x) és ultra beast (6x) táv, vagyis olyan variációk, amikor valamennyi csúcsot többször is kell érinteni, ráadásul úgy, hogy a következő csúcsérintés csak a teljes kör befejezése után kezdhető meg. Ezek teljesítéséhez mindig szükséges az eggyel rövidebb táv sikeres, szintidőn belüli teljesítése is előfeltételként. Aki ebbe belekezd, egy csodálatosan izgalmas, hosszútávú projekten dolgozhat, ami hónapokig célként lebeghet a szem előtt.

Izgalmas január elejei kihívás a Budai-hegység távoli csúcsai, ami egy extrém éjszakai túra. Extrém azért, mert január elején és éjszaka rendezik meg, és azért is, mert a rajt előttig nem lehet tudni, hogy milyen csúcsokat kell érinteni, azt akkor döntik el sorsolással, nincs idő felkészülni az útvonalból, gondolkodni az ideális és legrövidebb távon, hanem ott kell improvizálni, rajzolni valamit, és remélni, hogy az nem lesz túl hosszú és túl nehéz. Három táv közül lehet választani: a klasszikus Budai-hegység távoli csúcsai (minden csúcsot sorsolnak), a Budai-hegység még távolabbi csúcsai (9 sorsolt csúcs és 3 fix csúcs) és a Budai-hegység közeli csúcsai (a 9 sorsolt csúcsból sorsolnak A, B és C útvonalat 3-3 csúccsal). Minden esetben van egy ráadás csúcs, amelynek érintése +1 órát jelent a szintidőhöz. 2020-ban volt szerencsém részt venni rajta, és az egyik legjobb futóélményem volt annak ellenére, hogy a táv 39 km-re jött ki (teljesen ismeretlen és egyáltalán nem komfortos táv), amit 7 és fél óra alatt sikerült teljesíteni.

A legújabb „őrület” a Peaks of Hungary kihívássorozat. Nagyjából havi rendszerességgel rendelkezésünkre áll egy hónap, hogy különböző tájegységek ismert és kevésbé ismert, gyakran járt, könnyen megközelíthető és szúrós, tüskés bozótos mögé rejtett csúcsait tetszőleges rajt- és célhely választással, tetszőleges sorrendben, megadott szintidőn belül felkeressünk. Hihetetlenül izgalmas feladat. Útvonalat kell tervezni (szerencsére, a futóalkalmazásokból és a terepfutó csoportokból lehet ihletet meríteni), de a legjobb terv is számos meglepetést tartogathat. Remek kezdeményezés arra, hogy kimozdítsa a futókat/túrázókat a megszokott terepről és új utakat, új tájegységeket fedezzenek fel. A Mátrát és a Pilist már meghódítottuk, jelenleg a Budai-hegység csúcsai vannak soron, majd következik a Vértes, a Börzsöny… és ki tudja, hogyan tovább.

Előny: Kreatív feladat, böngészni kell a térképet, gondolkodni, tervezni, és így is meglepetéseket tartogat az út. Edzi a türelmet, kitartást, fejleszti a rugalmasságot és a problémamegoldó képességet. Olyan tapasztalatokat szerez az ember, amelyeket később nagyon jól tud hasznosítani.

Hátrány: Ha nem vagy elég kemény és kitartó, jobb társaságban teljesíteni ezeket a kihívásokat.

7.   Virtuális kihívások, virtuális futóversenyek:

2020-ban akadtak olyan versenyek, amelyeket ugyan meghirdettek, de az aktuális járványhelyzet miatt nem lehetett megtartani őket, az elhalasztás pedig nem jöhetett szóba. Ezeket a versenyeket virtuális futásként, a táv, esetleg a szintemelkedés igazolásával, viszont helytől függetlenül lehetett teljesíteni, és rendszerint nem volt megszabott szintidő sem. Tudom, sokan nem örülnek ennek a fajta teljesítésnek, de miután van olyan versenyem, amit már 2x elhalasztottak a járványhelyzet miatt és a tavaszi megrendezhetőségben sem bízok, én csak támogatni tudom a virtuális teljesítés lehetőségét.

A hagyományos BSI versenyek virtuális változatán kívül a Tisza-tó Bringakör több virtuális eseményén vettem részt, valamint a környékbeli (ócsai, üllői, tököli versenyek) virtuális futamain.

Előny: Olyan távokat is ki lehet próbálni a szintidő nyomása nélkül, amelyeket egyébként nem mernénk.

Hátrány: Aki versenyhangulatra vágyik, a szurkolók és a versenyző tömeg hozza ki belőle a legtöbbet, annak nem ez a megfelelő választás.

8.   Igazi, élő futóversenyek:

Ha mégis meghirdetnek és meg is tudnak tartani egy futóversenyt, élni kell a lehetőséggel és le kell csapni gyorsan a szabad helyekre. Arra számítani kell, hogy a szervezés és a hangulat nem pontosan olyan lesz, mint korábban, a járványmentes időszakban megszoktuk, a résztvevők és szurkolók alacsonyabb száma és a bevezetett óvintézkedések miatt, de versenyzés közben ezeket szinte el is felejtjük.

A 2020-as évre nagy tervekkel készültem, de másként alakultak a dolgok, és a nagy eredmények éve helyett a nagy lehetőségek évét tudhatom magam mögött. Lehetőséget kaptam arra, hogy zavartalanul, kitartóan edzek, és olyan képességeket fejlesszek ki vagy erősítsek meg, amelyeket hétről hétre való versenyzés közben nem tudtam volna. Megtanultam azt, hogy bármi történhet, és gyorsan kell alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Tapasztaltam, hogy ha kitartóan edzek, bármit elérhetek, és a versenyek (legyen az bármilyen formájú) és az azokra kitűzött célok számszerűen megerősítenek, hogy jól haladok-e az úton. Különösen akkor, ha ritkábban van nagy megmérettetés, sokkal látványosabb a fejlődés, és ez nagyobb lendületet és motivációt jelent, mint ha hétről hétre a maximumot kellene nyújtani. Ezen kívül felismertem, hogy számos más, izgalmas kihívás is létezik, amelyekre egy versenyekkel telezsúfolt naptárban nem jutna idő.

Engem a fentebb leírtak vittek előre 2020-ban, és remélem, te, aki ezt olvasod, magaddal viszel valamit a tippjeimből erre az évre. 

terepUFÓk az UB trail-en

Azért szeretem a csapatversenyeket, mert ezek igazából csapatépítő kalandok. A család, barátok, ismerősök és akár idegenek összeállnak, megbeszélést tartanak, tervezgetnek, készülődnek, egyenruhákon gondolkodnak, együtt utaznak, egy helyen szállnak meg, közösen vacsoráznak, még egyszer megbeszélést tartanak, játszanak, beszélgetnek, iszogatnak, nevetgélnek, együtt rajtolnak, izgulnak egymásért a váltópontokon, szurkolnak, alkalmazkodnak, újra terveznek, ha kell, végül együtt, egy nagy baráti társaságként érnek célba. Ez egy olyan kaland, ami rengeteg élményt és értéket ad, egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia egy jó csapatban. 🙂

2020-ban ismét négy fős csapatban vágtunk neki az Ultrabalaton Trail 100+ km-es távjának. A 2019-es csapatból Zita és Piroska (Hugi) maradt, negyediknek pedig Szabó Peti, inárcsi futótársunk csatlakozott hozzánk. Kísérőnek szegődött mellénk még Zita párja, Tamás, és Hugi párja, Viktor. A családi vonalat a szüleink képviselték: Anya a nordic walking távon indult, Apa pedig szurkolt neki a versenyközpontban. A járványhelyzetnek köszönhetően szinte az utolsó hétig izgulhattunk, hogy meg tudják-e rendezni a versenyt vagy sem, részben a korlátozó intézkedések, részben az utolsó pillanatban szükséges útvonal-módosítás miatt. Szerencsére minden nehézség megoldódott, így már csak a kaland várt ránk. 🙂

Pénteken már leutaztunk, hogy kipróbáljuk végre a tésztapartit (nagyon finom volt), szétnézzünk a kiállítóknál, és bezsebeljünk minden „kacatot”, azaz szóróajándékot. Több UB-n, UTT-n és a tavalyi UBT-n is részt vettünk, de arra még nem volt lehetőségünk, hogy igazán szétnézzünk. A nagy kedvencünk a Burger King zokni volt.

Idén is a nagyon szuper Ambrózia Villában szálltunk meg, egy csodálatos villa emeleti részét béreltük ki, ahol kényelmesen elfért a csapat nagy része 3 szobában. A tulajdonosok nagyon kedvesek és segítőkészek, csak ajánlani tudom ezt a szálláshelyet azoknak, akiknek Balatonfüreden és környékén van programjuk. Közös bevásárlás és vacsora után átbeszéltük a másnapi tervet, és a világ legmulatságosabb játékával, a Unocorn-nal játszottunk.

Reggel 7:25-kor rajtoltunk, így a reggelire, egy kis „kacatgyűjtésre”, és az egyéni rajt megtekintésére is volt lehetőségünk. A közös csapatrajtnak mindig van egyfajta bulihangulata. Minden csapaton látszik a lelkesedés, a kalandvágy, és ezt olyan jó nézni.

A mi taktikánk erre az évre is nagyon egyszerű volt: szakaszonként váltunk, nagyjából úgy, hogy mindenki ugyanannyit fusson, aki tapasztaltabb, és akinek van kedve, sötétben is fut, és a legfontosabb feladat, hogy jól érezzük magunkat. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy Zita 3 nappali szakaszt vállalt, Hugi is nagyrészt nappal futott, és Petivel mi vállaltuk a garantáltan sötétedés utáni szakaszokat.

Idén, sajnos, nem volt szerencsénk az időjárással, mert esőre hajló, hűvös idő és saras pálya fogadott minket. Ennek ellenére mégis minden csapattag igazán nagyon jól futott. Gyorsan, gördülékenyen, vidáman haladtunk a cél felé. Két apróbb problémánk adódott útközben: nem emlékeztünk arra, hogy az egyik váltóhelyről csak nagy kerülővel lehet a következőre jutni, így kb. 2 percet késtünk a váltásról, illetve Hugi nem vállalta az utolsó szakaszát, mert kiújult a térdfájdalma – szerencsére tolongtunk, hogy ki vegye át az ő szakaszát. 🙂

Végül 13:06:08-as idővel értünk célba, ami ugyan nem túl fényes idő, mégis igazán büszkék lehetünk rá, mert mindenki megdolgozott érte, és a körülményekhez, a sárhoz és a hideghez képest a maximumot hozta ki magából. 🙂

 

Piroska gondolatai a versennyel kapcsolatban:

Már pénteken lementünk a Balatonra, Füreden szálltunk meg a szokásos Villában.

Reggel 7:25-kor rajtoltunk. Mondhatom, hogy mind ugyanolyan izgalommal álltunk oda a rajthoz és kísértük el az első pár méteren az első futónkat, Zitát.

Ahogy azt az előző nap tapasztalataiból sejthettük, az idő hideg, nyirkos, borongós 7 °C.

Az első váltásunk Veszprémfajszon volt, mire odaértünk, 1 fokot hűlt a levegő. Nagyszerű, szerencse, hogy mindenki hozott magával váltásruhát és őszi-téli melegebb futócuccot. Az aggodalmak ellenére, a futók arca bár kipirult, úgy tűnt, nem fáznak.

Szoros menetrendet követtünk, azaz elindult a futónk, mi pedig indultunk a következő váltópontra. Az elején egész jól sikerült, sőt még vártunk is egymásra. A ritmus jó volt, az idő még mindig hűvös. Ahogy láttam, a rutinosabbak eleve nem vettek magukra túl sok ruhát, én viszont 2 felsőben, sapkában indultam az első szakaszomra. Pár száz méter után jött a nyűg: “Jaj, most muszáj vagyok megállni, melegem van.” Aki ismer, az sejti a háttérben megbúvó sunyiságot, hogy annyira nem is akartam felfelé futni az emelkedőn.

Szóval vetkőzés mögé leplezett lusta léptekkel haladtam, majd simán jöhettek az egyenesek. 3 km-nél telefon:

-A szalagozás csak egy irányba megy? Itt az út le van zárva – mondta a szőke a telefonba.

– Persze, nyugi, az az autósok elől van lezárva.

Ja, bocs.

Vöröstó előtt feltartott egy homlokrakodó az erdőben, így vesztettünk néhány percet – mondanám, ha az idő annyira számított volna.

Aggodalmam sosem múlt el, mikor ránéztem valamelyik futóra, hogy a váltóponton 7 fokban szinte semmi ruhában melegít, én pedig 2 pulcsiban didergek. Néztem a többieket is, volt, aki rövidnadrág és pólóban nyomult. “Normálisak ezek?” Ja, nem.

Szerettem, mikor a többiek megérkeztek, mindig büszkén néztem az időt. “Jaj, de jók vagytok! Behozzátok azt az időt, amit én mindjárt elvesztek!”

Kata és Peti olyan iszonyat tempókat diktáltak, hogy vagy a váltópontra nem értünk oda, vagy egy szót sem tudtunk beszélni, úgy suhantak tovább.

Ők hárman, Kata, Zita és Peti mentették meg a Csapatot, akik kitartottak, akik futottak helyettem is az utolsó szakaszon, hidegben, sötétben, egyedül.

A tavalyinál gyorsabbak voltunk, voltak, annak ellenére, hogy az időjárás sokkal rosszabb volt, az út sáros, csúszós.

 

Kapcsolódó linkek:

https://www.strava.com/activities/4204975236

https://www.strava.com/activities/4207479804

https://www.strava.com/activities/4207952189

https://www.strava.com/activities/4206134914

https://www.strava.com/activities/4206169763

 

Sunset eTrail – az első és második maratonom története

Az előzmények

2018. tavaszán futottam a Kis-Duna maraton 10 km-es távján. Annyira szép és hangulatos volt az az útvonal, és olyan különlegesen hangzott a Ráckevétől Tassig, majd vissza Ráckevéig a Duna egyik és másik partján haladó maraton útvonala, hogy eldöntöttem, itt szeretném lefutni életem első igazi maratonját.

2020-ra szépen megterveztem a futóévem:

  • Február: Téli Margita terepmaratoni táv (39,5 km, kb. 700m emelkeő a Gödöllői-dombságban)
  • Március: Vértes Terepmaraton (39 km, kb. 1000 m emelkedő)
  • Április: Kis-Duna maraton
  • Június: Plitvice Marathon (42 km, kb. 700 m emelkedő)

Minden jól indult, de márciusban kitört a járvány és átírt minden tervet. A VTM és a Kis-Duna maraton elmaradt, a Plitvice maratont pedig novemberre halasztották. Végül is erre, a Plitvice maratonra edzettem júliustól, többé-kevésbé bizakodva, hogy gond nélkül eljutok rá, de készülni kellett egy B-tervvel is, arra az esetre, ha a járványhelyzet fokozódna. Szóba jött a Hableány maraton a Balatonfelvidéken (kb. 42 km, kb. 1600 m emelkedővel), a Naszály trail 25 km-es távja (kb. 25 km, kb. 1200 m emelkedővel – idén a kb. 50 km-es, dupla körös változat nem szerepelt a versenykiírásban), illetve a Sunset eTrail. (Még ezen kívül felmerült az is, hogy az egész maratonfutást decemberre halasszam, a Vulkántúrára – 42 km, 2200 m emelkedő, 12 óra szintidő –; ha túlélem, igazán büszke lehetek magamra 😊 ).

A Plitvice maraton útvonala a szintmetszet alapján a Plitvicei-tavak körüli kellemesen emelkedős, de alapvetően jól futhatónak tűnő pályán kanyarog, teljesítésére 6 óra áll rendelkezésre. A szóba került lehetőségek közül ehhez a Sunset eTrail állt legközelebb, de inkább lemondtam a maratonfutásról, mivel igazán nagy motivációt nem éreztem a teljesítésre (igazából nem éreztem azt, hogy képes lennék lefutni ekkora távot).

Ahogy ebben az évben már lassan megszokhattuk, az utolsó pillanatban jött a csavar: november 3-án a plitvicei utazást szervező iroda írta: ha novemberben teljesítjük a távunkat, és elküldjük róla az igazolást, megkapjuk a horvát szervezőktől a rajtcsomagot és a befutóérmet. Nagyon rövid gondolkodás után, figyelembe véve, hogy minden más novemberi hétvégére valamilyen versenyt terveztem be, kedden eldőlt, hogy vasárnap maratont futok, a legkézenfekvőbb helyen, a Sunset eTrail útvonalán.

Sunset etrail – Légy gyorsabb a napnál!

A Sunset eTrail a legendás és mindenki által ismert Vérkör kistestvére, egy instant terepfutóverseny a Vértesben. A 42 km-es táv és több mint 1000 m pozitív szintemelkedés leküzdésére 7 óra áll rendelkezésre. Ez a kör hivatalosan csak futva teljesíthető (azaz nincs külön teljesítménytúrázó szintidő, és nincs lehetőség kerékpáros teljesítésre sem). További izgalmas szabály, hogy a teljesítést napkelte után lehet kezdeni, és napnyugtáig be kell fejezni (amit még korlátoz a 7 órás szintidő) – ez is a jelmondat: Légy gyorsabb a napnál! Az útvonal kizárólag jelzett turistautakon halad, a kijelölt útvonalat kell követni, és előre meghatározott pontokon QR-kód beolvasásával igazolni a pontérintést. Nagyon egyszerű a pontokat megtalálni: mindegyik egy nagy, sárgás S betűvel jelölt fa hátulján helyezkedik el. A honlapról le lehet tölteni térképet, szöveges és turistajelzéses itinert is, valamint megtalálható az érintendő pontok táblázatos összefoglalója is a legfontosabb adatokkal (résztáv, össztáv, részszint, összszint).

Ugyan én az okosórám segítségével tájékozódtam, de akár az itinerek és a térkép segítségével is könnyedén végig mehettem volna a pályán. Sikeres teljesítés esetén a szervezők igyekeznek a célba éréskor átadni a befutóérmet, amelynek díját 2 héten belül átutalással lehet rendezni; de ha erre éppen nincs lehetőségük, a Sportcsarnok melletti postaládából lehet kivenni az érmet a sikeres teljesítés után kapott kód segítségével. A honlapról névre szóló, időeredményes oklevél is letölthető.

Az útvonal egyébként érinti a Vérkör, a Vértes Terepmaraton, a Zuppa Trail, az Országos Kéktúra és ki tudja még hány, általam még nem ismert, futóverseny, instant kör vagy teljesítménytúra útvonalát. Aki nyitott szemmel fut, megörülhet az ismerős szakaszoknak. 😊

2020. november 8. vasárnap

Reggel 8 óra előtt indultam útnak Oroszlányba, nem túl nagy kedvvel és tele bizonytalansággal. Útravalóul ennyit kaptam: „Készen állsz ennyit futni, én nem aggódok.” és hogy az órámnak 5 óra 48 percet ki kell bírnia. Terv szerint 9:18-kor rajtoltam volna, hogy a szintidőm az aznapi 16:18-as naplemente legyen. Sorozatos ügyetlenkedés után (először parkolóhelyet nem találtam, majd kerestem a jelölt fát a rajtkóddal és már az egész teret körbejártam, mire rájöttem, hogy itt az ablak mellett kell keresni, majd szinte valamennyi rajt- és célkódot beolvastam, kivéve azt, ami nekem kellett volna, mire megtaláltam a Sunset eTrail rajtkódját…) végül 9:52 körül sikerült beolvasnom a rajtkódot. („Remek… már csak alig 6 és fél óra maradt a teljesítésre…” )

1. szakasz; Oroszlány-Majk (2,7 km, 50 m részszint):

Rövid, jól futható szakasz, ahol a látnivalók sem terelik el a figyelmet a futásról. 2 km aszfalton, 700 m erdei ösvényen visz. A nagy lendületben kétszer is majdnem elrontottam a kanyarokat, és túlfutottam. Az első pont a Kamalduli Remeteségnél (Majki kastély – itt éppen építkezés van, így nem néztem meg), egy emelkedő tetején, jobbra található, az S betűvel jól láthatóan jelölt fán. (17:17/ 14:33)

2. szakasz; Majk – Várgesztes (9,1 km (6,4 km), 211 m részszint):

Ez a szakasz végig a sárga jelzésen vezet, szinte végig csak emelkedik, alattomosan, laposan. Ez afféle emelkedő, ami próbára teszi az ember türelmét. Jól lehet futni rajta, akár gyorsabban is. Az utat elvéteni nem lehet, de soha nem akar véget érni. A vöröses-aranyos színekbe öltözött őszi erdőből kiérve a Gesztesi várhoz kanyargós aszfaltos-sziklás emelkedő vezet fel, aminek tetejéről már látható is szemben a QR-kódot őrző jelölt fa. (1:02:04/ 0:56:26) (Sajnos, a várat 7 éve bezárták, mert falomlások miatt életveszélyessé vált, így csak kívülről lehet megcsodálni.)

 

3. szakasz; Várgesztes – Vérteskozma (14,4 km (5,3 km), 98 m részszint):

Szerintem ez az egész út legjobban futható része. A várból elindulva egy darabig lejtős aszfalton lehet haladni, majd jön egy nem túl meredek, még éppen futható emelkedő, végül hosszú egyenes lejtő következik egészen Vérteskozmáig. Útközben, nagyon pici letéréssel meg lehet tekinteni a Szent Vendel emlékhelyet is (Szent Vendel a pásztorok védőszentje). A közigazgatásilag Gánthoz tartozó Vérteskozmán eddig csak a Rock’n’Roll futás keretében jártam, de akkor is csak a falu szélén lévő Vértes Meteor Kulcsosházig, a versenyközpontig jutottam. Most viszont szinte az egész (egyutcás) falun keresztülfutottam, és valamennyi hangulatos és takaros fehérre meszelt parasztházat megcsodálhattam. Az ellenőrzőpont a faluból balra kikanyarodva, egy hatalmas rét másik oldalán található. A réten érdemes körbenézni, mivel a környező hegyek ősszel ködbe burkolóznak, amivel sejtelmessé válik a táj. Aki szeretne a modern világtól kicsit elvonulni, átadni magát a csendnek és a nyugalomnak, töltsön el pár napot például Vérteskozmán. Ugyanis a településen elég foghíjas a térerő, így a kód beolvasása után előfordulhat, hogy nem tudja feltölteni az időnket. Ilyenkor nem kell kétségbeesni és próbálkozni (mint ahogy én tettem hosszú-hosszú km-eken keresztül… ácsorogtam, sétálgattam, próbálkoztam, ahelyett, hogy haladtam volna), a következő pont közelében már biztosan lesz térerő, akkor is be lehet rögzíteni az időnket. Lehet, a táblázatban fals idő fog megjelenni, de hát úgyis a végeredmény a lényeg. 😊 (1:39:32/ 1:31:12)

 

4. szakasz; Vérteskozma – Várgesztes kelet (18,6 km (4,2 km), 106 m részszint):

Az ellenőrzőpont után egy kissé meredekebb, saras időben csúszós lejtő vezet le az aszfaltos erdészeti útra, amelyről hamarosan vissza kell térni balra, a sárga jelzésre, hogy a Fillér-árok és a Bodzás-árok hol jól futható (annak ellenére, hogy ezt írom, nekem elsőre ez egy nehéz szakasz volt – nem tudtam, hogy be fogja-e fogadni a rendszer a kódomat, sokat ácsorogtam és gyalogoltam emiatt, és teljesen kizökkentem a futásból; 15 km körül egy maraton esetében ez nem túl biztató), laposabb emelkedős vagy lejtős, hol kidőlt fákkal nehezített vonalában érjük el Várgesztes keleti oldalát. Az út itt elkanyarodik, az ellenőrzőpont ebben a kanyarban található. (2:13:34/ 2:02:08)

5. szakasz; Várgesztes kelet – Körtvélyespuszta (25,4 km (6,8 km), 244 m részszint):

A hivatalos itiner szerint ezen a szakaszon található a legnehezebb emelkedő. Valóban, van egy emelkedő, ami kellemes árok jellegű ösvényként indul, majd egyre meredekebb lesz. Rövid, alig több, mint 1 km-es, de nehéz szakaszt kell leküzdeni, ami után ismét könnyedén lehet már futni. Itt figyelni kell az irány- és jelzésváltásokra is. Egy nagy tócsa kikerülésekor például sikerült majdnem rossz irányba mennem. Néhol kidőlt fák teszik kalandosabbá az utat, és nincs hiány látnivalókban sem (Mária szobor, csodás sziklaképződmények). 🙂 Ez (és a következő) szakasz ismerős lehet a Vérkörről, a Vértes terepmaratonról vagy a Zuppa trailről is. Vízvételi lehetőségként pici kitérővel érinteni lehet a Szép Ilonka-forrást is (bár én ezt még nem találtam meg). Az ellenőrzőpont itt nem egy kanyarban vagy egy magaslaton van, hanem egy hosszú egyenes bal oldalán, egy információs táblánál. Térerő itt sincs, de 2-3 km múlva már véglegesíteni lehet a bejelentkezést. (3:19:21/ 2:59:45)

6. szakasz; Körtvélyespuszta – Nagy-Somló kilátó (34,5 km (9,1 km), 227 m részszint):

Olyan hihetetlen, de már csak az utolsó kb. 300 m emelkedő, viszont még 17 km áll előttem. Ez már nem sok, szinte síkon visz az út. Mégis nálam ez a 25 km feletti táv már nem komfortos. Szoktam 30 km körüli távokat futni, de más az, ha valami 5 km múlva véget ér, és más, ha még 17 (!) km van hátra.

Az út itt is sok látnivalóvalót tartogat. Az út mentén kis kitérővel vagy a fák rejtekében megcsodálható a Vitányvár, és ha nem veszi ki nagyon az erőnket az emelkedő és tudunk figyelni, megtekinthetjük a Rockenbauer Pál emlékfát is. Ez a szakasz is alapvetően jól futható (lenne másnak), kisebb emelkedőket nagy lejtők váltanak. A Nagy-Somló kilátóhoz egy viszonylag hosszú emelkedő vezet, ami elég enyhe, és sosem akar véget érni, és ettől lesz olyan nehéz. Ha van idő, érdemes felmászni a kilátóba a létrákon, mert nagyon szép körpanoráma tárul elénk. (4:29:42/4:14:14)

7. szakasz: Nagy-Somló kilátó (Oroszlány, 42 km (7,5 km), 64 m részszint):

Ez az a szakasz, ahol megkönnyebbülten és felszabadultan kellene repülni a cél felé. Ez már szinte csak lejt, nagy része aszfalton vezet, lehet ügyesen, gyorsan futni, anélkül, hogy figyelni kéne a talajra. De nem nekem! Ha korábban valamelyik szakaszról úgy gondoltam, nehéz, akkor még nem jártam ezen a szakaszon. A fáradt láb már nem akarja, tiltakozik, nem akar mozdulni, nem akar futni. Próbáltam erőlködni, de 2-300 méterenként bele kellett sétálnom. Ez az a szakasz, amin nagyon sok időt lehetne még faragni a célidőből. 2 km meredek lejtő, azután egy ici-pici emelkedő jön, 2 km síkfutás egy réten keresztül, majd újabb lejtő, végül egy nagyon enyhe emelkedő a célig, az oroszlányi sportcsarnokig. (5:21:45/ 5:01:38)

A célba érés fura volt. Fel sem fogtam igazán, hogy a leghosszabb távomat és az első maratonomat teljesítettem. Nem kapott el nagy eufória, pedig 26 perccel jobbat futottam a becsült időmnél (5:48 helyett 5:21:45) úgy is, hogy szerintem 15 km után már inkább csak sétálgattam, vánszorogtam, kirándulgattam. A célban az egyik szervező várt az érmemmel, készített befutóképet, majd hazaautóztam.

A várakozásokkal ellentétben szerencsére nem fájt semmim, nem voltam igazán kimerült, nem fájtak a lábaim sem. Azért a 2 nap pihit boldogan fogadtam. 😊

És hogy miért szerepel két részidő is a szakaszok mellett?

19-re lapot húzni

Hétfőn este egy kedves inárcsi futótársam, Izsa Szabi kérdezte, hogy nincs-e kedvem menni a Sunset eTrail-re, mert a futótársa (Sárdi Tomi) felesége (Simonyi Niki) mellé keresnek futótársat, és rám gondolt. Elsőre visszautasítottam. “Most futottam egy maratont, nem futhatok rögtön utána egy másikat… Pihennem kell, vár még rám bőven kihívás a hónapban.”

Azért megírtam annak a kedves futótársamnak, aki segíti a felkészülésemet, hogy milyen meghívást kaptam, és legnagyobb meglepetésemre (és örömömre) azt mondta: „Felőlem mehetsz.”. Több sem kellett nekem, gyorsan írtam Szabinak, hogy zöld utat kaptam, és nagyon szívesen megyek. Így a vasárnapi első maratonomat rögtön követte a szombati második.

Erre a futásra az „edzői” utasítás az volt, hogy próbáljak úgy futni, hogy ne legyen túl gyors a tempó, hogy bírjam a végéig (Niki ügyesebb, gyorsabb és tapasztaltabb futó ezeken a maraton körüli távokon is, mint én 😊 ), a saját elvárásom pedig az volt, hogy jobbat fussak, mint előző alkalommal. (Egy titkos és megvalósítható cél volt az is, hogy bekerüljek a top10 legjobb női teljesítő közé – csak úgy, mert az olyan jól hangzik -, de a héten már hallottam, micsoda futókkal fogok aznap egy ösvényt taposni, így ezt a célt hamar elengedtem, és maradt az, hogy jobb legyen, mint előzőleg. Ugyanis, ha nem tudok jobbat futni, miért indulok máris egy második körre?) Szerencsére, a pályára és a pontok helyére még emlékeztem, nem vacakoltam a kódolvasásokkal a térerő nélküli helyeken, az útvonalat is csak 2x tévesztettük el (egyszer a nagy pocsolyánál, egyszer meg véletlen a párhuzamos úton mentünk, ami szerencsére ugyanoda vezetett, mint a hivatalos, jelzett út).

A sors egy nagyon kedves, türelmes és motiváló futótárssal hozott össze; amikor belesétáltam, ő is sétára váltott, amikor látta/hallotta, hogy már nagyon nyüglődők, bíztatott. Első teljesítéskor Vérteskozmáig tartott a lendület, másodjára már egészen Várgesztes keletig (én legalább is úgy érzem, nem tudom, kívülről ez hogyan látszott). Utána már nehézkesebben haladtam, többször belesétáltam, az emelkedőkön és a lejtőkön sem volt már kedvem kocogni, csak gyalogoltam. A 6. pont előtt még reális lett volna az 5 órán belüli teljesítés is, de a kilátóhoz olyan lassan értem föl, hogy már csak háromnegyed óránk maradt, és, sajnos, éreztem, hogy innét már nem fog könnyedén menni a futás, bármennyire is jó lenne, nem fogom tudni megerőltetni magam. Végül kiegyeztünk (elsősorban sajátmagammal) egy maximum 5 óra 5 perces teljesítésben, ami gyorsabb, mint az előző, és mindkettőnknek maraton PB-t jelent. Mivel a pontos maratoni táv nem volt meg a kódolvasásig, még egy picit keringtünk a parkolóban, hogy összejöjjön a hiányzó 2-300 m. 😊

Aznap nagyon sokan (tízen) teljesítettük sikeresen a Sunset eTrailt. Mindenki nagyon ügyes volt. Ezuton is gratulálok nekik is, de főleg a futótársaimnak, Nikinek, Tominak és Szabinak! 😊

Nagyon jó élmény és tapasztalás volt, a maraton és a duplázás is. Jó visszajelzés, hogy az edzésekkel szépen haladok és fejlődök, de bőven van még min javítani, hova fejlődni. Szokni kell a terhelést, javítani kell a frissítésen, edzeni és erősíteni kell az akaraterőt és a kitartást, és erősödni testileg és szellemileg.

Köszönöm Szabinak a meghívást, és Nikinek az együttfutást!

COVID-19 INFORMÁCIÓ

2020. november 11-től ismét bezárul az ország. Este 8-tól reggel 5-ig kijárási tilalom lesz! 😞 Illetve, az amatőr csapatsport tilos, szabadtéri, egyéni sportolás megengedett lesz…. Ez azt jelenti, hogy aki még Ufózni akar annak november 10 az utolsó alkalom. Sajnos ezzel a UFÓ SE közgyűlés is valószínűleg elmarad, mert minden szabadidős hely bezár. Kérem a csapattagokat, hogy az egyéni futásokat helyezzék előtérbe. Nem hittük volna hogy ez megint megtörténik, de ez van. Arra kérünk mindenkit aki mozog bármit is, tegye fel ide vagy bármelyik Ufós csoportba a tevékenységét, hogy tudjuk egymásban tartani a lelkesedést és motiváltak tudjunk maradni ebben a helyzetben is. Vigyázzunk egymásra és mindenki magára!!!

Beszámoló a 11. Medve kupáról

Hétvégén a Medve Kupán jártunk Lizivel. Első alkalommal voltunk egy igazi Canicross versenyen. Azt kell hogy mondjam, hogy ez a kutyus erre született, a vérében van a versenyzés. Nagyon nyugodtan viselkedett a verseny előtt, pedig többször ott voltunk a rajt közelében, néztük az érdekesnél-érdekesebb versenyszámokat (carts, bikejöring, dogscooter) és a szebbnél-szebb kutyákat. Amikor aztán rajtolni kellett úgy elkezdett húzni mint még soha. Irányítani sem kellett, mert nézte a pályán lévő jeleket és magától követte a pályát. Alig bírtam a lábaimat szedni utána. 🙂 Amikor pedig meglátott maga előtt egy kutyát még gyorsított is, hogy mielőbb ki tudjuk előzni. A nagyon erős mezőnyben megtettünk minden tőlünk telhetőt – saját kategóriánkban a 7. helyet sikerült megszerezni. A 4:30-as átlagtempónk ennyire volt elegendő, mert bizony az előttünk lévők közül sokan 4 perc alatti ezrekkel szántották a terepet.
Azt hiszem nem kérdéses, hogy ez bizony valaminek a kezdete…

      

Meghívó közgyűlésre

Az Utcai Futás Ócsán Sportegyesület 2020. november 13-án, pénteken 18 órai kezdettel az Egressy Gábor Szabadidőközpontban Közgyűlést tart.

Minden UFÓ SE tag megjelenésére feltétlenül számítunk!

Fuss párban Ócsán

Szeptember utolsó hetében volt egy eseményünk “Fuss párban Ócsán” néven. 15 páros vállalta a megmérettetést és futott minél többet egy hét alatt, hogy aztán elnyerje a többiek elismerését és egy szerény díjazást. Az első helyen Varga Bettina és Virág Pali párosa végzett 265,5 km-rel.

Ezüstérmes Nagy Kata és Pekker Robi párosa lett 233,3 km-rel.

Bronzérmes Diószegi Béla és Fentor Csaba duója lett 171,8 km-t futva.

Nagyon köszönöm az aktív részvételt minden kicsi és nagy, gyorsabb és megfontoltabb futótársnak. Gratulálok 🏆👽👍A megérdemelt érmeket folyamatosan adom át az érintetteknek, de plusz pont, ha valamelyik UFÓn sikerül ezt megtennem😀😀 Tervezés alatt van már a tavaszi forduló is. Hajrá UFÓk 👽😊🏆

Strázsa Honvéd túra

Sokan gondolhatják, hogy mi jó lehet abban, hogy az Alföld közepén homokban trappolunk?! Pedig van, nem is kevés! Nem véletlenül járunk vissza évek óta többször is a Strázsa Honvéd túrákra. Idén is mentünk volna a tavaszira, amit sajna csak most tudtak megrendezni. A szabadszállási szervezők mindig minőségi eseményt adnak ki a kezük közül, ez most is így volt. 1500 Ftért hibátlan ellátást, hangulatot, kedvességet és figyelmet kapunk. Családi csapatunk ma Bettivel és Pistivel kiegészülve a 15 kmes távot választotta, hogy felkészüljön az őszi szezon hosszabb túráira. Kocsival Ócsától kb. 70 km/1 óra utazás a Kiskunsági Nemzeti park széle, a volt honvédségi laktanya területe, ahol a rajt/cél van. 9től volt rajtunk, bőven odaértünk. A legrövidebb táv rajtja a külterületen volt, oda a szervezők busszal vittek ki. Onnan kellett erdőn mezőn, dűlőúton, erdei ösvényen visszajutni a laktanyába. Szinte végig őszi erdőben haladtunk, bár mindenki azt gondolja az Alföldön csak füves puszta van, de ez nem igaz. 😀 Vírushelyzet ide vagy oda elég sokan gondolták úgy, hogy túrázással töltik ezt a kellemesen meleg napot. Nagyon szép az őszi erdő, a korábbi eső miatt még por sem volt. Nagyon jó hangulatban teltek a kilométerek, volt idő a frissítő pontokon is kicsit megállni és fogyasztani. Például barack ízes fánkot, nápolyit, banánt, csokit, kenyérlángost, almát, vizet. .. És persze pálinkát😀 evés, ivás közben azon gondolkodtunk, hogy lehet ennyi domb ezen az elvileg sík vidéken. Mert másztunk eleget😀 a cél előtt 4 kmrel volt egy Kurta kocsma nevű intézmény. A néni szerintem megcsinálta a mai napon az egész éves forgalmát. És viszonyításképp 5 szuper főzött kávéért, egy kóláért és sörért fizettünk 1600 ftot!!! Itthon ilyen nincs. Nagyon jólesett😊 itt is időztünk kicsit és így majdnem fullra kihasználtuk az 5 órás szintidőt. Befutás után kitűzőt és oklevelet kaptunk és lehetett befizetni csülkös káposztára, amit profi szakácsok főztek üstben. Huuu de jólesett friss kenyérrel. 😀 Délután 3kor már indultunk is haza, enyhén fáradtan, de annál jobban feltöltődve. Azt hiszem január 2-án lesz a téli túra… Nem fogjuk kihagyni.