Jó Szerencsét! – avagy kalandok a Bányász-körön

December végén mennyiségi futásaim voltak, vagyis a cél az volt, hogy sérülés, túlerőltetés és kiégés nélkül elérjem év végéig a 3500 km-t. Igazából nem volt semmi különösebb oka. Szép kerek szám, és reális esélyem volt arra, hogy elérjem. Szépen futogattam is, de már nagyon vágytam az igazi nehéz futásokra, ahol küzdenem kell a természet elemeivel és a saját akaratommal is. Amikor meg kell győzni a lábaimat, minél szaporábban lépdeljenek felfelé az emelkedőkön, és minél fürgébben vágtassanak lefelé a lejtőkön. Valami újat is szerettem volna látni.

A Bányászkör minden igényemet kielégítette. Teljesítés közben sokszor éreztem úgy, hogy nehéz, de mindig arra gondoltam: a bányászoknak sem lehetett könnyű. Egy Dorogról induló tematikus túramozgalomról van szó, amelynek útvonala a Keleti-Gerecsében kanyarogva ismerteti meg velünk a dorogi kistérség szénbányászatának emlékeit, és számos tekintetben eltér a legtöbb instant körtől.

 

Az útvonal nagy része nem jelzett turistautakon halad. Garantáltan csendes, békés, már-már kihalt útvonalon haladhatsz és igazán új, kevésbé ismert és járt ösvényeket fedezhetsz fel.

A szokottnál sokkal több ellenőrzőpont van. Ennek oka az, hogy a 32 és 54 km-es útvonalakon az ellenőrzőpontként működő QR-kódokat a szénbányászattal kapcsolatos emlékműveknél, múzeumoknál, látnivalóknál helyezték el. Így azon kívül, hogy sportolunk, a természetben vagyunk, még a történelem egy kis (nem túl ismert, de roppant érdekes) darabkáját is fel tudjuk fedezni, meg tudjuk ismerni.

A túrát lehet teljesíteni kirándulva: ekkor nem muszáj a javasolt útvonalat követni, nem kell az ellenőrzőpontokat az útvonalon található sorrendben érinteni, a túra bármikor és bármennyiszer megszakítható, majd folytatható, ehhez a teljesítési módhoz nem tartozik szintidő. Teljesítménytúrázóként már egy szuszra, távtól függően 10 vagy 15 órás szintidővel kell bejárni az útvonalat.

Futóként, illetve tájfutóként erre már csak 6 és 9 óra áll rendelkezésre. Tájfutóként az ellenőrzőpontokat bármilyen sorrendben fel lehet keresni – így akár érvényes teljesítés mellett visszafelé is fel lehet fedezni a kört vagy teljesen új útvonalat lehet kitalálni.

Aki inkább kerékpározna, lehetősége van kerékpáros kirándulóként, szintidő nélkül vagy kerékpáros teljesítménytúra keretében 4 és fél, illetve 6 órán belül teljesíteni a távot.

Még a díjazásban is bőséges választékot kínálnak a szervezők: élményfutás, ökofutás, barlangbelépős futás, érmes futás és all-in futás közül lehet választani.

Itt csak az nem talál kedvére valót, aki igazán nem is akar. 🙂

Én futó szintidővel neveztem a túrára. Általában fel szoktam készülni az útvonalból, hogy miközben futok, tudjam, merre járok, mit fogok látni, mit kell róla tudnom, mire figyeljek, és esetleg hol érdemes kitérőt tenni. Szeretem azt, ha nem csak látom, hogy van előttem valami érdekes, hanem tudom is, hogy mi az. Sajnos, ebből az útvonalból egy késő éjszakáig tartó filmnézős program miatt nem készültem fel, csak a szokásos papírfecnis itineremet készítettem el a pontok kilométereivel.

Igazából erre a kijegyzetelésre sem lett volna szükség, mivel kódolvasás és bejelentkezés után olvasható a következő pontig hátralévő táv és a szintidőn belüli teljesítésig hátralevő idő is, valamint lehetőség van az adott ponthoz tartozó ismertető elolvasására, a kapcsolódó weboldalak meglátogatására. Futó szintidő választása esetén azért inkább javaslom, hogy előre olvassátok el a leírásokat. Én ezt nem tettem meg, teljesítés közben nem szánhattam rá időt, és így utólag pótoltam. Mert erre is van lehetőség ám! A maximális élmény érdekében, hogy ne csak ponttól pontig fussatok, hanem tudjátok is, éppen hol álltok, és mik történtek ott korábban, javaslom, hogy indulás előtt olvassátok el a honlapon külön menüpont alatt található leírásokat.

A túra a dorogi Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól indul. Ez jelenleg zárva van, de biztos vagyok abban, hogy nagyon érdekes kiállítást rejthet, így talán egy második teljesítés alkalmával visszatérek és megnézem. Az útvonalon említésre méltó helyek a Mária-barlang (eredetileg vízfelfogó támfal, 1926 óta Mária kegyhely) lépcsősora és a Kálvária meredek emelkedője. Szeretem azokat a Kálváriákat, amelyeknek bejárása küzdelmes. A dorogi Kálvárián kifejezetten nehéz, meredek emelkedőt kell megmászni, így átélhetjük a keresztút szenvedését, és a végén csodálatos panoráma tárul elénk. Érdekes ellenőrzőpont a Henrik-hegyi bányászati emlékkő, egy kőtábla, amelybe az előttünk elterülő táj térképét vésték. Gyalogos teljesítők előnyben: egy kis időt el lehet tölteni azzal, hogy a térképen jelölt helyeket próbáljuk beazonosítani az elénk táruló messzeségben. Izgalmas kiállítást rejthet, így gyalogos teljesítőként, jó szervezéssel, érdemes megtekinteni a csolnoki bányász múzeumot is. Én csak a kertjében található szabadtéri kiállítást lestem meg, és már ez is elég látványos volt. A Pollus-hegyi kilátópont ugyan nem kifejezetten bányászati vonatkozású ellenőrzőpont, viszont az egész környéket be lehet látni.

 

Izgatottan vártam a csolnoki IX-es akna Munkatábor Emlékhelyet. Egy sorompóval lezárt út kanyargott a fák között, a fák koronája sejtelmesen, baljóslatúan hajolt az út fölé. Egyszer csak jobb oldalt végtelen mohás lépcsősor jelent meg, jobbra, balra pedig az elmúlt idők romjai hevertek puha avar- és mohatakaró alatt. Szinte vártam, hogy egyszer csak a fák közül előbukkanjon egy félelmetes, baljóslatú vaskerítés, ami mögött a munkatábor található. Valójában a tábort már régen elbontották, és helyén nagyon szépen gondozott emlékmű áll, a néhai munkatábor makettjével.

Ezután futottam a hegyoldalon, egy kis ösvényen, hangulatos völgyben vezető erdei úton, majd egy kopasz hegyoldalon felmászva még egyszer megcsodálhattam a panorámát, hogy utána ezeréves tölgyerdőben jussak el a dámszarvasokhoz Csolnokra. A túra Dorogon, a bányászati miniverzumnál ért véget.

Ez egy igazán változatos és szerethető túra volt. A kritikus kereszteződések jól ki vannak táblázva, így aki nyitott szemmel jár, nem tévedhet el. Az igazoló rendszer nagyon jól működött, a története érdekfeszítő, a szervező, Hartyáni Csaba meg hihetetlenül kedves, lelkes és segítőkész.

 

Aszfalt, erdő, szántóföld, meredek és lankás emelkedő, csodás kilátás… tényleg mindent magába foglal ez az útvonal. Amennyire könnyűnek tűnik elsőre, annyira nehéz tud lenni. Szívből ajánlom mindenkinek egyszer kipróbálni.

Vélemény, hozzászólás?